Bodajki kálvária megáldásának centenáriuma - beszámoló

2026. 09. 08. | | 2026. 09. 09.

Kereszthordozás nélkül nincs kereszténység - Hálaadás a 100 éves bodajki keresztútért

2026.09.08. – Száz esztendővel ezelőtt, Szűz Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án Prohászka Ottokár püspök szentelte fel Bory Jenő székesfehérvári szobrászművész 14 keresztúti stációját Bodajkon. Hálaadó ünnepséggel emlékeztek meg a Kálvária megőrzéséért az elmúlt száz esztendőben és hálát adtak mindazokért, akik a későbbi nagy rekonstrukciókért sok áldozatot vállaltak.

A bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária kegytemplomából indult az ünnepi menet Spányi Antal püspök, Mórocz Tamás kegyhelyigazgató és a megjelent papság vezetésével fel a Kálváriadombra Václav Tihamér tárogatóművész gyönyörű zenei kíséretével. A megyéspüspök Prohászka Ottokár püspök gondolatait olvasta fel a keresztutat imádkozva a gyönyörű panorámás kilátást nyújtó, sokszázéves Kálvárián.

A keresztútjárást követően a zarándokudvaron folytatódott az ünnepség, ahol Mózessy Gergely püspöki levéltárigazgató tartott tudományos előadást a Kálvária teljes kiépülésének történetéről. Mint elmondta Bodajk a székesfehérváriak kedves búcsújáró helye volt. Az érdeklődés iránta a 18-19. században még hullámzó volt, és alapvetően lokális jelentőségéből sokáig nem is tudott kitörni. A kegyhely fejlődése, kiépülése és országos hírűvé válása fél évszázad alatt, fokozatosan ment végbe három egymást követő, kiváló plébános működése nyomán. „Alakjukat úgy ragadhatjuk meg képszerűen – némiképp leegyszerűsítve a dolgot –, hogy Szentiványi Károlyhoz kötjük a szentkút felett a Magna Domina szobrát; Puli Györgyhöz a kálvária kiépítését – amelynek centenáriuma adja mai összejövetelünk apropóját –; míg Vajk Gyulához a zarándokudvar rendezését és a szabadtéri oltár létesítését.”

A történész elmondta Prohászka egy 1925 őszi interjújában hangsúlyozta a szentév fontosságát, 1926 elején pedig körlevelében közzétette a szentévet záró pápai dokumentumot magyar fordításban és pontosan szabályozta, hogy egyházmegyéjében milyen módon lehet teljesíteni a búcsúk elnyeréséhez elvárt templomlátogatásokat. Az 1926. évi bodajki búcsú és a megújított kálvária megáldása ennek a jegyében zajlott le. Megfelelt a pápai követelményeknek – és ezért is vonzott óriási tömegeket. A korabeli beszámolók ugyanis 10.000 zarándokról szóltak.

Mózessy Gergely beszélt az ún. csonka kálváriák történetéről is, hogy az eredetileg 7 stációs keresztutak stációinak száma a történelem során milyen fejlődésen ment keresztül, míg végül elnyerte a mai, általánosan ismert 14 állomásos formáját. Így volt ez Bodajkon is, a kálvária kiegészítésére és új stációoszlopok állítására került sor. „A korábbi, kissé tán naiv festett képeket Bory Jenő építész- és szobrászművész, műegyetemi tanár domborművei váltották fel. Sajnos az idő ezeket sem kímélte, ma már nem ezeket láthatjuk az oszlopokon – de a művész egykori fehérvári műtermében nyerhetünk képet arról, milyen minőségi alkotások voltak ezek.” – tudtuk meg a történésztől.

A nívós előadás számos kuriózumot is tartalmazott. Mózessy Gergely különös történeteket idézett fel Prohászka püspök kivételes és bensőséges kapcsolatáról Bodajkkal.

„Az évforduló nem csupán történelmi megemlékezés, hanem valódi hálaünnep volt mindazok számára, akiknek fontos a bodajki kegyhely és Kálvária múltja, jelene és jövője.” – hangsúlyozta Mórocz Tamás plébános, kegyhelyigazgató a hála szavaival fordulva mindazokhoz, akik támogatták a méltó ünneplést, kiemelve a főpásztor és a levéltárigazgató szerepét. Megköszönte a város polgármesterének Wurczinger Lórántnak és Bory Jenő unokájának, Pogátsnik Lászlónénak megtisztelő jelenlétét az ünnepségen.

Az ünnepség befejezéseként megkoszorúzták Prohászka Ottokár püspök a kegyhely zarándokudvarán álló szobrát. Majd a bodajkiak számára különösen is fontos jubileum méltó megünneplése Spányi Antal püspök ünnepi gondolataival zárult. „Bodajkon az ember megtapasztalja az isteni kegyelem erejét, megtapasztalja a Szűzanya közelségét, de megtapasztalja, tudatosítja magában azt is, hogy a kereszténység együtt jár a kereszttel. Keresztet kell hordoznunk, mert kereszthordozás nélküli kényelmes, steril, ünnepi, kereszténység nincsen. Keresztet kell hordozni, ahogy Krisztus hordozta a keresztjét, ahogy imádkoztuk a keresztúton, amit végigjártunk. Ahogy elkísérte Fiát Mária a keresztúton, ahogy Szent István imádkozott itt keresztútját járva a Szűzanyához, hogy segítse eligazításával, erős sugallataival, kegyelmeivel, hogy merre és hogyan vezesse azt a népet, amelynek terhét, felelősségét a gondviselés rátette. És maga Prohászka is ilyen ember volt, aki sokszor kereste itt a Szűzanyánál, ide gyalogolva a vigaszt, az erőt azoknak a próbatételeknek elviseléséhez.”

A 100 éves jubileum alkalmából rendezett ünnepségen elhangzottak Sík Sándor versei is Vágóné Mezei Mária tolmácsolásában.

A közös hálaadás végén a főpásztor Isten áldását kérte, hogy a bodajki Kálvária még sok nemzedék számára az imádság és az Istennel való találkozás helyszíne maradjon.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar