Házasság Hete Szeretetkaland2023 zarándoklat a Székesfehérvári Egyházmegyéből - beszámoló

2023. 02. 25. | | 2023. 03. 01.

Házasság Hete Szeretetkaland2023 zarándoklat a Székesfehérvári Egyházmegyéből

2023.02.25. - A házaspáros zarándoklat után felkértek, hogy készítsek egy összefoglalót a tapasztalataimról. Ha távirati stílusban kellene elmondanom, ennyit írnék: Lélek és élet. De mivel ennél nagyobb teret kapok, örömmel mutatom be, hogy szövi át ez a két érték a minket vendégül látó veresegyházi egyházközség működését.

A busz Csákvárról indult, férjemmel Székesfehérváron szálltunk fel, nagy örömmel üdvözöltük a Családpasztorációs iroda munkatársait és a családtáborból ismerős, abban aktív szerepet vállaló (szervezés, gyerekprogramok, középiskolás beszélgetőkör, cserkészet, kézművesség, imaszolgálat, családi vetélkedő stb.) párokat. Jó volt látni új arcokat is, akik azért kaptak meghívást, mert a házasság hetéhez kapcsolódó szeretetkaland játékban kimagasló eredményt értek el. (Az évek óta megrendezésre kerülő házasságot erősítő programra idén 160 pár jelentkezett, akik három héten keresztül kaptak heti három beszélgetést indító vagy épp játékos feladatot.) Reményteli volt látni, hogy több fiatal pár is jelen volt, akiket fokozatosan tervez bevonni a munkába a családpasztorációs csapat.

Útközben több helyen is megálltunk, hogy az egyházmegyéből és még távolabbi területekről érkezőket felvegyük (Martonvásár, Szár, Biatorbágy, Budapest, Baracska, Sárbogárd, Alap, Piliscsaba, Isztimér, Csákvár, Érd, Jászfényszaru, Zsámbék képviseltette magát), családreferensünk, Kovács Zoltán atya is így csatlakozott hozzánk. Utazás közben beszélgettünk, közösen imádkoztunk.

Veresegyházra érkezve a helyi plébános, Rolik Róbert atya fogadott minket, Marton Zsolt, váci megyéspüspök atya a templomban várta a csoportot.

Első utunk a Szentlélek-templom előteréből nyíló Fületlen Bögre Kávézóba vezetett, ahol illatos, forró itallal kedveskedtek. A polcokon hitéletünkben és mindennapi próbatételeinkben segítséget nyújtó könyvek sorakoztak, amikbe bele lehetett böngészni, vásárolhattunk is belőlük. A kávézó evangelizációs térként is funkcionál, hiszen a nem hívő emberek is betérhetnek ide, és a finomságok mellett belekóstolhatnak a keresztény értékrendbe is.

Ezután meghallgattuk a templom tervezőjét, aki Lélekkel átitatva ismertette a tájolás, a tér és a díszítő elemek szimbolikáját, beszélt a rekordidejű megvalósulásról, ami a hívek, a városvezetés, az egyházi tisztségviselők és a helyi művészek összefogását dicséri. Megtudtuk, hogy az építés ideje alatt a református templomban tartották a szentmiséket, ami az ökumenikus kapcsolatokat erősítette. Az elkészült templomtér nyitott világi rendezvények számára is, ami szintén missziós lehetőség.

Az orgonaismertetést követően orgonaművészük egy csodás minikoncerttel emelte a lelkünket.
A délelőtt az egyházközség közösségeinek bemutatkozásával folytatódott. A vezetők meséltek a Családos közösségek működéséről, a Jegyes beszélgetések felépítéséről, az Útkereső csoportról (akik „gyártják a keresztényeket”), a Brenner János férfiközösségről. Hallhattunk az egyházmegyei családtalálkozójukról, a családpasztorációs munkatársak tevékenységéről, kiemelve az életvédelem sürgető feladatát.

Nagyszerű volt látni, hogy mennyire a valós életre reagálnak (az elhangzottak mellett felsorolnék néhány területet, amivel a honlapjuk szerint foglalkoznak): komatál gyerekszületés vagy betegség esetén, csere-bere, álláskeresés, szakemberajánlás, elvált szülős családok felkarolása, idősek napközi otthona, alkoholfüggőséggel küzdők hozzátartozóinak közösségbe fogása és mentális segítése, tanulásban lemaradt gyerekek felzárkóztatása, anyagi segítség helyieknek és a háború elszenvedőinek. Említették, hogy ezek a csoportok nyitottak, átjárhatók, tovább fejlődnek. Jó példa, hogy a beszélgetések vezetőit képzik, ők viszont nem oktatják a rájuk bízottakat, inkább segítik őket önismeretben, hitbeli elmélyülésben, a másik elfogadásában, erőforrások keresésében.

Isten időzítésére két példát hoznék. Az első, a már említett templomépítés, mikor egyetlen év alatt készült el egy hatalmas project. A második a férfiközösség indulása, ami tizenöt év próbálkozás után sikerült. Mindennek megvan a maga ideje.

Püspök atya közvetlen, őszinte szavai a beiktatása utáni nehézségekről (covid alatti „online püspökség”, egy nagy előd munkásságának folytatása) tanúságtétel és bátorítás is volt, hogy Istenünk a bőség Istene, az általunk felajánlottakat megáldja, megsokszorozza.

És ha már ajándék, mi sem mentünk haza üres kézzel. Az Egyházmegyei Családpasztorációs Iroda jutalmazta a Szeretetkalandot kiemelkedően teljesítőket, és kifejezte köszönetét a családpasztoràciós munkát leginkább segítő házaspárok felé.

A lelki táplálékok után a testünkre is odafigyeltek a vendéglátók. Köszönjük a finom bográcsgulyást és a habkönnyű fánkot. 61-en jöttünk, mégis minden időben asztalra került.

Délután a városi múzeumot és a jelenleg régészeti feltárásoknak otthont adó Szent Erzsébet templomot tekintettük meg nagy tudású, lelkes szakemberek közvetítésével. Bennem élénken megmaradt a hálós zsákokban gyűjtött emberi csontok látványa, de nem az elkeseredés jutott eszembe, hanem a Lélek halhatatlansága, és a mondás, miszerint az ember nem test, aminek lelke van, hanem lélek, akinek teste van.

A program Őrbottyánban zárult, ahol megismerhettük a harangkészítés történetét, és beléphettünk az ország egyetlen harangöntő műhelyébe, ahol jelenleg is több harang várta, hogy elkészülés után Isten dicsőségére megkondulhasson.

A hazaúton online vetélkedő tette próbára vallásos hagyományainkkal, egyházmegyénk papjaival, intézményeivel kapcsolatos tudásunkat.

Végezetül következzen pár gondolat a résztvevőktől:

„Jó volt belepillantani egy olyan plébánia életébe, ahol nem csak van közösségi élet, de virágzik is. Megerősítő volt látni a sok önkéntes világi lelkes munkáját, akik fontosnak tartják a hit megélését, és továbbadását. A közösségi tér megteremtésének kulcsfontosságát mindenképpen elhoztuk magunkkal.”
Kriszta és Flóri

„Mi igazán úgy éreztük a templomban, hogy minket is küld Jézus, az apostolokkal együtt. Milyen klassz lehet ez az élmény szentáldozással együtt! Minden fantasztikus volt egyébként, a percre pontos szervezés, a lényegre törő előadások, a kiváló ebéd, a harangöntő. A buszon elmondott keresztút és búcsúzáskor Zoli atya áldása is nagyon jól esett!”
Dóri és Gábor

„Nagyon élvezetes volt a templom közepéről felfelé beszélni a speciális akusztikája miatt, valamint a Mária szobornál a köntös alól kikukucskáló három kisgyermek nagyon megragadott. Kiemelném a házaspáros feladatot, amit borítékban kaptunk az ottaniaktól és azt a könyvet, amit a Családpasztorációs Irodától kaptunk. Mindegyik szolgálja a párkapcsolatunk intimitásának növekedését. Nagyon tetszett, hogy párokként voltunk jelen, párok a párokkal találkoztak, barátkoztak. Az utazás a buszban közösségi volt, játékkal, imával. A betekintés a veresegyháziak életébe inspiráló volt és lendületes.”
Marian és Csaba

„A templom kávéházának közösségformáló, megtartó ereje van. Meghitt kávézásra, beszélgetésre és kellemes társas időtöltésre ad lehetőséget, hogy a vasárnapi szentmisék után vagy a hétköznapi rohanó világban együtt legyenek a Jóistennel a házaspárok, a gyerekek pedig közösen játszanak. Köszönjük a lehetőséget.”
Erzsi és Laci

„Férjemnek gépészmérnök szakmája lévén a harangöntés adott életre szóló élményt, nekem pedig a Veresegyházi Tájház korhű fotói nyújtottak szép emléket. Egyik kedvenc időtöltésem a festészet, a következő festményem témája biztosan ezzel kapcsolatos lesz.”
Adrienn és Béla

A zarándoklaton látott jó példa nyomán a résztvevők inspirációt kaphattak, hogy hazatérve ki-ki a maga egyházközségében munkálkodjon családpasztorációs és egyéb közösségek létrehozásán.
Köszönjük Spányi Antal püspök atyánknak a lelki és anyagi támogatást, a családpasztorációs iroda munkatársainak a szervezést, vendéglátóinknak a professzionális és szívet melengető fogadtatást.

Simonics Krisztina
Fényképeket készítette Semegi József és Simonics László