| 2026. 06. 07. 
„Egy húron…” - keresztény zenei találkozó Alsószentivánon immár harmadszor
2026.06.06. - 2024. augusztus 10-én került sor először, hagyományteremtő kezdeményezésként az „Egy húron...” keresztény zenei találkozóra Alsószentivánon. 2026. június 6-án pedig immár a harmadik rendezvénnyel folytatódhatott a hagyomány, kellemes nyári időben hallgathatták meg az előadókat a jó Isten közös dicséretére érkező vendégek.
Dr. Szarvas József, az ötletgazda nyitotta meg a rendezvényt, aki konferanszként és idegenvezetőként is (a kápolna kiállítását, a települési önkormányzat által biztosított ebédet és a Márkli pince meglátogatását egyaránt a nézők figyelmébe ajánlotta) egyaránt rendelkezésre állt a nap folyamán. A doktor úr minden segítőnek, szervezőnek és előadónak megköszönte a közreműködést, s ahogy korábban is tette, ma is felkérte az előadókat egy rövid bemutatkozásra.
Helter István plébános köszöntője és a Miatyánk közös elimádkozása után kezdődhetett is a zenei rész. Idén is széles volt a paletta: délelőtt a pátyi Cantica cordis katolikus kórus nyitotta meg az alkalmat, a kórusmű után Azapeet (Ferencz Péter) és Révész Dániel modernebb dalokból álló akusztikus koncertje következett, majd a Vörösmarty Társaság Kórusának és Pitti Katalin operaénekesnőnek dalai zárta a délelőttöt, Tóka Szabolcs karnagy vezénylése és orgonakísérete mellett.
A délutáni rész kezdetén intézményünk, az alsószentiváni Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda frissen megalakult énekkara mutatta meg 3 dallal, mennyit fejlődtek a tanév során, majd a Dávid Sátora Gyülekezet Zenekara frissített fel bennünket lelki zuhanyozással, ahogyan Szarvas doktor úr fogalmazott. Utolsó előtti fellépőként Burcsik László baptista lelkész és lánya, Dóra zengték Isten dicséretét, majd a Proton zenekar végezte be műsorával a zenei fesztivált. (Elnevezésüket egy zseniális szóösszevonás adja: Pro, mert a székesfehérvári Prohászka templom zenekara, ton, mint hang több idegen nyelvben, a proton pedig pozitív töltéssel rendelkező atomi részecske.)
Ahogy a korábbi alkalmakon, ma is jó volt látni valamennyi fellépő előadásán az átszellemült arcokat, érezni, szinte tapintani lehetett, hogy szívből zengik Isten dicséretét.
Aki megmászta a dombot a kápolnáig, festői kilátásban és Vadócz Anna keramikus népi romantikát és a boldog békeidők hangulatát egyaránt megidéző kiállításában gyönyörködhetett jutalmul.
A programot hagyományosan a rendezvény fővédnökének, Spányi Antal püspök atyának szentmiséje zárta. Püspök atya örömét fejezte ki az elhangzott dicséretek előadóinak: Istent dicsérni ugyanis jó a léleknek, jó az embernek és jó a világnak is.
Homíliájában pedig emlékeztetett bennünket arra, hogy az úrnapja ünneplése nagyon fontos, hiszen ahogy az evangéliumban is elhangzott, mi az Oltáriszentségben az élet kenyerét kaptuk meg Krisztustól. Ebben az évben (bár vasárnap tartjuk meg) ez az ünnep június 4-re esett, amikor Trianonban kimondták a történelmi Magyarország halálos ítéletét, ahogy erre a Nemzeti összetartozás napján országszerte emlékeztünk. 70 éve pedig ugyancsak június 4-re esett az a nap, amikor legalizálták az abortuszt Magyarországon, amely szintén a halál törvénye volt.
Idén az úrnapja tehát kettős üzenetet hordoz: egyik oldalról látjuk a pusztítást, a rombolást, a halál kultúráját, a másik oldalon viszont ott van a mennyei kenyér, az örök élet ígérete a mulandó földi évtizedeink után, ahogy azt Jézus számunkra nagycsütörtökön, az utolsó vacsora során kinyilatkoztatta. De érezzük-e igazán Krisztust az Oltáriszentségben? Nem könnyű felismerni Őt az átváltoztatott ostyában, mivel a szívünkkel, lelkünkkel kell megtapasztalni közelségét, nem pusztán a szemünkkel. Fontos persze, hogy szemünkkel is jól lássunk, de a puszta valóságnál mélyebbre a szívével lát az ember, nem a szemével. Isten szeretetét érezhetjük minden nap minden órájában, ha őszintén, hittel fordulunk felé, szívünket kitárva készek vagyunk befogadni őt. A főpásztor említette Olofsson Placid atya életpéldáját, aki 10 évet töltött el a GULAG földi poklában, de soha nem érezte úgy, hogy Isten ne lenne mellette. Még szentmiséket is mutatott be, tartotta a lelket embertársaiban, szívében hordozva Krisztust.
Ma is félnek az emberek, mit hoz a jövő. Nem értik a gyűlölet, a gúnyolódás, a bosszú hangjait. Nem is kell ezeket érteni. Értenünk az igazi szeretet hangját kell, Krisztus befogadásával, mellette való tanúságtétellel, hogy erőt adjon nekünk is az életünk keresztjeinek hordozására. Adja az Úr, hogy az Oltáriszentség ezen az úton segítsen és védelmezzen bennünket – zárta tanítását püspök atya.
A szentmise végén pedig Antal atya megköszönte mindenkinek a segítségét, akik a mai rendezvény előkészítésében és lebonyolításában részt vett. A köszönet jár az előadóknak, akik eljöttek és felkészültek a műsorra, Husvéth Imre polgármester úrnak és az önkormányzatnak az ebédért és segítségért, az Alsószentiván Községért Egyesület tagjainak a vendégek regisztrációjáért, kalauzolásáért, egész napi közreműködésért, a polgárőrségnek a felügyeletért. S ahogy Helter István atya szokta mondani: a legnagyobb hála pedig a jó Istennek jár: szép időben, tartalmas programon érezhettük jól magunkat együtt, Isten és a Szűzanya dicséretére összegyűlve.
Képek és szöveg: Kiss Attila
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
