Kispapok találkozója - beszámoló

2006. 01. 27.

 

 

A főpásztor találkozója az egyházmegye kispapjaival


Spányi Antal székesfehérvári püspök találkozóra hívta meg kispapjait a Püspöki Székházba, hogy személyes beszélgetés keretében tekintsék át a félév tapasztalatait és megismerjék az egyházmegyei által indított lelki programok tartalmát.

A találkozó a Napközi imaóra elimádkozásával kezdődött, melyet a kispapok személyes tanulmányi beszámolói követtek.

A főpásztor a találkozó elején hangsúlyozta, hogy szeretné tovább erősíteni azt az őszinte és bizalomteli kapcsolatot, amely kell, hogy jellemeze a püspök és papjai kapcsolatát. Szeretné, ha a kispapok fiúi bizalommal továbbra is bátran fordulnának hozzá olyan ügyekben, amelyhez főpásztori iránymutatás vagy segítség szükséges. Spányi Antal beszélt a püspök felelősségéről a papnövendékek vonatkozásában, mely felelősség megmutatkozik az értük mondott mindennapi imában, a felvételről és elbocsátásról szóló döntésben és a helyes lelkiség formálódásának segítésében. Ugyanakkor beszélt a kispapok felelőségéről, amely a becsületes helytállásban, az elöljárók tiszteletében, az összefogásban és kölcsönös segítségnyújtásban is testet ölt. Semmiféle tekintélyrombolás nem építi az egyházias lelkületet. A szemináriumi élet szabályai és az azt képviselő elöljárók közös célja, hogy növekedjék a kispapban az a jó, amit Krisztus megkezdett benne az Egyház szolgálatára.

A főpásztor hangsúlyozottan kérte kispapjait, hogy gondosan kerüljék el a negatív beállítottság csapdáját és a mindent elemésztő cinizmust, mert ezeken az utakon csak elégedetlenség és boldogtalanság terem. „Keressétek a jót!” - jelölte meg a püspök a lelkület helyes irányát. Egy papnövendéknek és papnak úgy kell élnie mindennapi életét, hogy mindenkiben és mindenben a jót keresi és látja meg. Nem dugja fejét homokba a valós rosszal szemben, de Isten akaratát keresi és a szolgálat lehetőségét, hogy a jóval le tudja győzni a rosszat magában és környezetében is. Tiszta papi életutakat kell kiformálni, amit csak jóra törekvő tiszta akarattal és jellemmel lehet megvalósítani.
 
A megyés püspök kitért a felkészülés legfontosabb tennivalóira is, így fontosnak tartja a „tanulást” a szó legtágabb értelmében; a tananyagtól kezdve az emberi kapcsolatok formálásáig. A papi élet mindig tanulni vágyó élet, és tanulni botlásainkból, kudarcainkból is kell. A szorgalmas tanulás mellett fontos a lelki felkészülés komolyan vétele. Szükséges a jó papi lelkület és a sajátságos egyházmegyei lelkület kimunkálása. A jó papi lelkület jellemezője, hogy krisztusi; azaz kész a szolgálatra, az áldozatkészségre, arra figyel mit tud adni másoknak, és nem azt tartja számon, hogy mit kap másoktól. Az egyházmegyés lelkület pedig a sajátságos részegyház lelki hagyományainak megismeréséből és megbecsüléséből áll; mint Szent István, Prohászka Ottokár, Kaszap István vagy Bogner Mária Margit szellemi-lelki kincsei. Kiemelte a főpásztor az engedelmesség fontosságát a lelkiség terén. Ez nem mást jelent, mint megérteni, elfogadni és magamévá tenni az Egyház szándékát: szeretni az Egyházamat és azonosulni céljaival. Ez jelenti a püspöknek való engedelmességet olyan formában is, hogy készséges akarattal bekapcsolódom az egyházmegye közös programjaiba. A püspök kitért a szentségi élet, mindenekelőtt a szentgyónás fontosságára, és a lelkivezető pótolhatatlan értékére. Csak a kegyelmi eszközök segítségével tudjuk Krisztus akaratát teljesíteni, hivatásunknak megfelelni. A mai felgyorsult világban sem nélkülözhető a mindennapi elmélkedés, lelki olvasmány, melyekkel szellemi-lelki látókörünket is elmélyítjük és kitágítjuk, és elkerülhetjük a beszűkülést, a szolgálat felszínességét.

A főpásztor legfőbb tennivalónak egy pap életében a hívek pasztorálását jelölte meg. Komoly, egyre megújuló, mély Krisztus szeretetre épülő lelkipásztori munka nélkül széthullanak közösségeink, kiürülnek templomaink. Keresni kell, ami elveszett, bizalomteli kapcsolatokban újra meg kell hívni az embereket a hitre, személyes szeretettel még inkább tanúságot kell tennünk Isten jelenlétéről, olyan helyeken és helyzetekben is, ahol már az emberség is alig van jelen.

A püspök ezek után részletesen ismertette az egyházmegye ezévi lelki programjait: a Prohászka-év és az engesztelő imaév kiemelt eseményeit. Ezekre meghívta a kispapokat, és felhívta figyelmüket azokra a lehetőségekre, melyekkel már most be tudnak kapcsolódni egyházmegyénk lelki építésébe.

A püspöki tájékoztató után a főpásztor mindenkinek lehetőséget adott, hogy személyes élményeiről és tapasztalatairól beszámoljon, illetve az aktuális kérdések kerültek megbeszélésre.

Az Úrangyala elimádkozása után a főpásztor közös ebéden látta vendégül a papnövendékeket, majd személyes beszélgetésre adott lehetőséget a dolgozó szobájában.

A találkozó végeztével mindenki úgy érezte és értékelte, hogy nagyon jó és hasznos volt együtt lennünk. Igény merült fel arra, hogy legyen rendszeresen ismétlődő ez a találkozás a félév végén, amely valóban erősíti az őszinte, bizalommal teli kapcsolatot.


Ugrits Tamás
irodaigazgató 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk