Nagyszombaton az Egyház Urunk sírjánál időzik, szenvedéséről és haláláról elmélkedik.
A feltámadás előestéjén, nagyszombaton sötétedés után ünnepeltük a szentmisét, melyet Spányi Antal püspök mutatott be. A húsvéti vigília mise a Székesegyház előtti tűzszenteléssel kezdődött. "Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a kezdet és a vég, ő az Alfa és az Omega. Övé az idő és Övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen." A püspök a megáldott gyertyával a sötét templomba vonult be énekelve: "Krisztus világossága!" A hívek ráfeleltek: "Istennek legyen hála!" Eztán következett a húsvéti örömének eléneklése.
Az olvasmányok fölolvasását zsoltár és könyörgés követte. A három ószövetségi olvasmány után meggyújtották az oltárgyertyákat, levették a leplet, mely a nagyböjt elejétől az oltárképet fedte el, és a "Dicsőség a magasságban Istennek!" eléneklése közben fölzúgtak a templom harangjai és csengői. A szentlecke fölolvasása után ünnepélyesen fölvezették és elénekelték az evangéliumot.
A püspök atya beszéde után következett a keresztségi szertartás, a keresztség megújítása, a víz megáldása és a mindenszentek litániájának elimádkozása.
Egy katekumen keresztelkedett, majd négyen (az immár újonnan megkeresztelttel együtt) a bérmálkozás szentéségét vették föl. A szentségek fölvételéhez kezeseikkel együtt sorakoztak föl a püspök előtt. Az eukarisztia liturgiáját örömmel ünnepel.
Az áldozás után mindenki kivonult az altemplom elé, mely napközben a szent sír jeleként nyitva állt a látogatók és imádkozók számára. Az altemplom kapuján bekopogtattak és a püspök kilépett az oltáriszentséget maga fölé tartva. A hívek a papsággal körmenetben haladtak végig az éjszakai belvároson, majd visszatérve a templomba rövid imádság után szentségi áldásban részesültek.
Kivonuláskor a főpásztor szeretettel üdvözölte személyesen is az újonnan szentségben részesülteket.
- Marian -
Fényképeket készítette: - Marian -, Simon Erika, Pesti Péter
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk