| 2025. 03. 17.
Kápolnapuszta tragédiája fájdalmas emlék és nagy tanulság – Megemlékezés és imádság az áldozatokért
2025.03.16. - A hagyományoknak megfelelően Gánt Község Önkormányzata és a Vérteserdő Zrt. tartott megemlékezést a második világháborúban kipusztított falu, Kápolnapuszta áldozataiért. Az eseményen részt vett Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője, Tanárki Gábor Fejér vármegye főispánja. Beszédet mondott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke, és Krausz János, Gánt polgármestere. Az elhunytakért és az utódokért Spányi Antal megyéspüspök mondott imát.
Ahogy minden évben, úgy március 16-án varsárnap is újra élettel telt meg, ha csak egy órára is a lemészárolt falu környéke, és az utódok által mindig rendben tartott temető. Kápolnapuszta tragédiája fájdalmas emlék és egyben egy nagy történelmi tanulság is az utókor számára, immár 80 éve.
Az év 364 napján bakancsosok járnak csak a Vértes egyik gyönyörű, ám drámai eseményeket átélt völgyében. Valaha, a második világháború végén, 1954 márciusában egészen más bakancsok léptek be erre a területre. Az orosz katonák először csak azzal a céllal érkeztek a száznál is kevesebb lakost számláló, apró sváb településre, hogy élelmet raboljanak a helyiektől. Kápolnapuszta lakossága ezt jelentette a csendőrségen, és a szovjetek visszatérve kiirtották a település minden 15 évnél idősebb férfi lakosát. Így pecsételődött meg Kápolnapuszta sorsa.
Minden év március 16-án megemlékezést tartanak Kápolnapusztán, hogy az utókor ne feledkezzen meg sem az elkövetett bűnről, sem áldozatok és családjaik fájdalmáról. Ilyenkor újra élettel telik meg Kápolnapuszta földig pusztított területe és bármilyen ellentmondásos, de élettel telik meg a település temetője is. Újra zene szól, újra német és magyar ajkakról szól a nóta, de már csak szomorú dalok követik egymást, és virágok, koszorúk.
„Számos olyan történelmi megemlékezés van, amikor régi korok eseményére emlékezünk, amik akár évszázadokkal korábban történtek és amikről csak a történelemkönyvek lapjairól ismerjük az eseményeket. És vannak olyanok is, amelyeknek szemtanúi, vagy azok leszármazottjai még köztünk vannak és elmesélik azokat a napokat. Én Gánton és Csákberényben nőttem fel és Kápolnapuszta történetét többektől hallottam. A második ukrán front felderítői itt raboltak, amit tudtak, és egy borjút is elloptak. Az akkori csendőrség elfogta őket, de az egyik felderítő megszökött és később ő hozta a falura a második ukrán front katonáit, akik kiirtották a település férfi lakosságát” – emlékezett vissza beszédében Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki hozzátette:
„Gyerekkoromban, amikor itt jártam, már csak a pincék voltak meg és elmesélték ezt a történetet. Akkor én megjegyeztem, hogy milyen szép hagymás virágok vannak itt, és akkor az volt erre a felelet, hogy: Igen, a régi kertek virághagymáiból kinőnek még a virágok. Erre én azt mondtam: A virágok emlékeznek. Azóta sok idő telt és most már nem csak a virágok emlékeznek, hanem szabadon emlékezhetünk mindannyian. Van valami nagyszerű abban, hogy itt most kegyelettel emlékezhetünk az áldozatokra, de van valami nagyon lovagias abban, hogy a szovjet emlékmű itt állhat, igaz arany csillaggal a tetején. A magyar nemzet lovagias nemzet és más nemzet katonáit is tiszteli, és ez így helyes. A megemlékezésnek és a koszorúzásnak két értelme is van. Az egyik, hogy megadjuk a kegyeleti tisztességet az áldozatoknak, a másik az, hogy levonjuk a történelmi tanulságokat. A háborúkban mindig az ártatlanok halnak meg, azok, akiknek semmi köze az egészhez. Természetesen azon szovjet katonák, akik legyilkolták az itt élő ártatlan embereket, azok halálos bűnt követtek el, de nem állítható, hogy minden katona bűnös” – hangsúlyozta Semjén Zsolt, aki beszélt arról is, hogy milyen fontos a lokálpatrióták szerepe.
„Amióta szabadon tehetjük, minden évben eljövünk ide Kápolnapuszta temetőjébe. Ebben a völgyben ma pontosan 80 éve az ember elfelejtett ember maradni. Az irgalmat és az emberséget elnyomta a gyűlölet, az értelem helyét az erőszak vette át, és ártatlanok szenvedése mellett sokan váltak özveggyé, árvává. A halálra rémült civil lakosságra már csak a rettegés és a gyász maradt. Ezen a helyen nem csupán az egyéni sorsok dőltek el, vagy törtek meg, hanem egy kicsi sváb település jövője is megpecsételődött, egyetlen nap alatt. A kommunista megtorló hatalomnak még ez sem volt elég. Egy évvel később a kitelepítés sem kímélte a már egyébként is szétszaggatott családokat. De a történelem tanít minket arra, hogy az igazságtalanság ellen mindig fel kell szólalnunk, hogy a közöny legalább akkora bűn, mint ez elkövetett igazságtalanság. A múlt sebei lassan begyógyulnak, de nekünk kötelességünk emlékezni, emlékeztetni” – fogalmazott Krausz János, Gánt község polgármestere.
„Amikor az ember egy megszentelt helyre lép, megrendül a lelke. Találkozik a szenttel, megtapasztalja Isten közelségét. Amikor az ember a bűnnel találkozik, megborzad a lelke, tapasztalja a gonosznak a Sátánnak a hatalmát, jelenlétét. Az értelmetlen pusztítás, a gyilkolás sátáni tett. Imádkozzunk ez elhunytakért, a legyilkoltakért, hogy Isten adjon nekik új, örök életet és mennyei boldogságot, és persze imádkozzunk a hozzátartozókért, üldözöttekért, hogy találják meg azt az életet, amit Isten nekik szánt. De imádkozzunk a megemlékezőkért is, és azért, hogy amire ma itt emlékezünk, azt soha ne kelljen senkinek megtapasztalni” – imádkozott a megjelentekkel közösen Spányi Antal megyéspüspök.
A zenével, énekekkel, versekkel gazdagított megemlékezés végén koszorúkat és virágokat helyeztek el a jelenlévők, egy néma főhajtással búcsúzva a temető hősi halottjaitól és a kiirtott településtől.
Forrás: FEOL
Fényképeket készítette: Molnár Károly
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
