Károly Róbert Konferencia Székesfehérváron - beszámoló

2010. 10. 16. |

Tudományos konferenciára került sor I. Károly koronázásának 700. évfordulója alkalmából a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum rendezésében a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat támogatásával.

Mitől jó egy tudományos konferencia? Attól, hogy eddig megoldottnak vélt kérdésekre új válaszok születnek? Attól, hogy új kutatási eredményekről hallunk? Attól, hogy izgalmas kérdések merülnek fel? Attól, hogy vitát hoznak az új válaszok, az új eredmények és az izgalmas kérdések? Attól, hogy egy tartalmas napot együtt tölthet száz ember, akiket érdekel a tudományos konferencia bőséges programja? Mindez szerencsésen egybeesett a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum valamint a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat közös szervezésében a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatal és Spányi Antal megyés püspök nagylelkű támogatásával megvalósult Károly Róbert és Székesfehérvár című konferencián október 16-án 10 és 17 óra között a fehérvári Püspöki Palotában.

Károly Róbertet, – akit valójában I. Károlynak nevezünk hivatalosan – hosszú küzdelmek árán 1310. augusztus 27-én, csütörtökön a magyar Szentkoronával, a fehérvári prépost beleegyezésével a székesfehérvári Nagyboldogasszony prépostsági templomban végre érvényesen megkoronázott az esztergomi érsek. Ez az esemény adta a tanácskozás apropóját, hogy folytathassuk a Magyar Királyok és Székesfehérvár című konferencia- és könyvsorozatot, melynek első kötete Mátyás király és a fehérvári reneszánsz címmel néhány hete jelent meg. 

A középkorban minden magyar királynak szükségszerűen, az újkorban pedig szinte minden magyar uralkodónak tisztségéből adódóan volt valamilyen kapcsolata Székesfehérvárral. Ez sorozatunk indításának alapgondolata. A királyok és a város kapcsolatán keresztül királyaink életét és korát a legjobb szakemberek kutatásainak felhasználásával szeretnénk bemutatni. A város mai identitásának meghatározásában is megfontolandó történeti tények és az azokból levonható konklúziók megismertetésével hisszük, hogy segíthetünk a város és az ország polgárainak eligazodni a jelen kérdéseiben.

Konferenciáink deklaráltan interdiszciplináris, ezért hívtuk idén is a különböző történettudományok kiváló képviselőit Fehérvárra, a Püspöki Palotában. Itt volt Rácz György történész, levéltáros a Magyar Országos Levéltárból, aki az I. Károly és Gentilis bíboros által elterjesztett papír alapú oklevelekről beszélt; itt volt Almási Tibor történész Szegedről, aki a különféle oklevéltípusok közül az örökre szóló privilegiális oklevelek formáit mutatta be részletesen; itt volt Bertényi Iván professzor emeritus, aki alapos heraldikai elemzést nyújtott Károly Róbert címereiről; itt volt Takács Imre művészettörténész, aki Károly Róbert pecsétjeiről tartott érdekfeszítő és frappáns előadást; itt volt Gedai István történész, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója, aki a király pénzreformáján túl az egyetlen Szent István korában alapított magyar céget, a mai Magyar Pénzverőt is megemlítette; itt volt Veszprémy László történész, alezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, aki a rejtélyes Szent György lovagrendről szóló kutatásokat foglalta össze; itt volt Szende László történész a Magyar Nemzeti Múzeumból, aki izgalmas prezentációban mutatta be Károly Róbert negyedik felesége, Piast Erzsébet emberi arcát az önfeláldozó, szerető anyát, a bőkezű mecénást és uralkodó férje hű támaszát; itt volt Szakács Béla Zsolt művészettörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetője, aki meggyőzően érvelt az egyik legszebb magyar illuminált kódex a Magyar Anjou Legendárium eddig még nem sejtett megrendelői háttere mellett; itt volt Wehli Tünde az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa, aki az Anjou-kor másik nagyszerű kódexének, a Képes Krónikának legterjedelmesebb részét, a Károly Róbert uralkodását bemutató fejezetét foglalta össze; itt volt Marosi Ernő akadémikus, hogy hosszú érvrendszer végén felvesse: a magyar művészettörténet egyik rejtélyes darabja, az ún. zágrábi kazula Károly Róbert ajándékaként kerülhetett a zágrábi székesegyházba; itt volt Biczó Piroska a székesfehérvári prépostsági templom ásátását vezető régész, aki az újabb régészeti eredmények Károly Róbert korát is érintő periodizációjáról számolt be; itt volt Lővei Pál művészettörténész, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat alelnöke, aki az Anjou-kori síremlékek hazai és európai analógiákon alapuló rekonstruciójára tett sikeres kísérletet és itt volt Derdák Éva restaurátor is, aki az utóbbi hónapok legnagyobb 14. század eleji képzőművészeti szenzációja, a Budapest-Belvárosi plébániatemplomban napvilágra került Mária a gyermek Jézussal freskó felfedezéseinek részleteit osztotta meg a hallgatósággal, előadására Prokopp Mária professzor asszony reagált művészettörténeti párhuzamok felsorolásával.

Kerny Terézia, művészettörténész, a konferencia ötletadója és társszervezője, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat osztálytitkára zárszavában leszögezte, hogy a tanácskozás színvonalát, és új eredményeit tekintve az a közemúltban újraindult Anjou-kutatás szerves folytatásának tekinthető.

A konferencia előadásaiból egy kemény akaratú, rendíthetetlen, céltudatos uralkodó alakja körvonalazódott előttünk. Károly Róbert 1342-ben bekövetkezett haláláig saját hatalma megszilárdítása után közigazgatási, hadi és pénzügyi reformok sorát kezdeményezte, hogy az Árpád-ház kihalását követő trónviszályokban meggyengült Magyarországot talpra állítsa, s dinasztia alapításával megkísérelje újra kikerülhetetlen európai hatalmi tényezővé tenni. Kapcsolata Székesfehérvárral nem volt mindig felhőtlen, de hogy pontosan miért is volt problémája városunkkal, azt a konferenciáról jövőre megjelenő – már most előre láthatóan további tanulmányokkal kibővített – könyvből minden érdeklődő megtudhatja.

Smohay András
Fényképeket készítette: BPK 

A beszámoló letölthető ITT >>