Mézáldás a Székesegyházban - beszámoló

2018. 02. 23. | | 2018. 02. 26.

2018. február 23. - Mézfesztivált szerveztek 14 méhlovagrend részvételével Székesfehérváron. Az egész napos rendezvény végén a Székesegyházban Dózsa István, püspöki vagyonkezelő, plébános megáldotta a termelők által készített mézeket, valamint az I. Székesfehérvári Mézfesztivál résztvevőit.

Hagyományteremtő céllal rendeztek Mézfesztivált Székesfehérvár belvárosban, ahol a méhészek a méz és méhészeti termékek kóstolása és vására mellett színes programokkal várták az érdeklődőket. A 2016-ban alakult székesfehérvári Szent István Mézlovagrend meghívására 14 erdélyi, vajdasági és magyar mézlovagrend érkezett a városba.

A rendezvényt záró ünnepi szentmise keretében köszöntötte Dózsa István plébános az anyaországból és a határon túlról érkező mézlovagokat. Elmondta, hogy az egyház gyakran áld meg tárgyakat, például húsvétkor ételt, vagy augusztus 20-án az új kenyeret. Első alkalommal áldanak meg mézet Fehérváron. Az egyház azért teszi és teheti ezt, mert nem az anyagon van a hangsúly, hanem az áldás adóján, a minden tárgy és tevékenység mögött álló Istenen. „Aki a természettel együtt él, az tudja mennyi mindenért hálát kell adni Istennek, aki az egész világot csodálatos szépségűre megalkotta. Minden mindennel összefügg. Ha valami csekély gond is van, akkor az egész rendszerben gond lesz. Amikor idehozzuk a templomba termésünket, terményünket, akkor hálát adunk Istennek a természet rendjéért. Ugyanakkor idehozzuk kéréseinket is. Hiszen bármilyen nagy szorgalommal is tevékenykedünk, tudjuk, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, hogy nem elég az önerő, valami egészen más, valami megfoghatatlan is kell, amire azt mondjuk: isteni gondviselés.” – hangsúlyozta a plébános.

Beszédében Dózsa István azt is kiemelte, hogy az áldás mögött nem csak az áldásadó Isten van, hanem ott van az ember is, aki az áldást fogadja és kéri. Hiszen azt mondjuk, akkor jó egy termék, ha a készítője „önmagát” is beleadja. „Minden egyes adomány, amelyet az oltárra merünk tenni - jelen esetben a mézet -, azért tehetjük, mert abban a szívünk lelkünk benne van. Ugyanakkor minden áldás egy közösség is.  Ez fontos jel a mai világban, hogy a megörvendeztető és ajándékozó közösség mekkora érték mindannyiunknak.” – mondta a plébános majd hozzátette. „Ma, amikor mézet áldunk meg, ennek is mint a többi megszentelt terménynek van valami sajátossága, amit egyházunk kidomborít. A méz alapvetően a hit jelképe számunkra. Amikor Jézus feltámadt, apostolai nem akarták elhinni. Hitük bizonyságaként, hogy valóban él Jézus halat, valamint lépesmézet kért és szemük láttára elfogyasztotta. Hitért imádkozzunk tehát, ebben a mai világunkban, a mai Európában, hogy a feltámadt Krisztusba vetett hitünk és reményünk megmaradhasson.”

A szentmise végén a plébános a mézre és minden jelenlevő életére is Isten bőséges áldását kérte, és azt, hogy akik a megszentelt mézet fogyasztják, testi- lelki egészségben élhessenek.

Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata