Verstábor fiataloknak Csíksomlyón - beszámoló

2010. 08. 22. |

A Székesfehérvári Egyházmegye és a Fehérvár Médiacentrum szervezésében verstábort tartottak Csíkcsomortánban a székesfehérvári diákok. A táborban nemcsak beszédtechnikai készségeket fejleszthettek a fiatalok, hanem önismereti, helyismereti és kapcsolatépítési praktikákat, valamint a nemzeti értékek tárházából is kaptak útravalót.

A táborvezető szerepét Brezina Károly plébános, címzetes esperes a Székesfehérvári Egyházmegye vagyonkezelője töltötte be. Ő a szervezési feladatok és az anyagi ügyek intézése mellett idegenvezetői szerepet is vállalt. Tőle kaptak ízelítőt a diákok Székelyföld és a székelység történetéből, a hovatartozás kérdéséről, a helyi látványosságokról, mint például a Csíksomlyói Kegytemplom. „Ami a magyar nyelvvel történt ebben a táborban, az roppant kellemes és tetszetős, talán egy kicsit amiatt is működik ez számomra, mivel a hivatásomtól fogva nekem is sokszor szólnom, beszélnem kell. Öröm volt látni, hogy a fiatalok mennyire fogékonyak és mennyire könnyedén tanulják használni a szép magyar nyelvet. A 17 középiskolás táborlakó előzőleg az egyházmegye fehérvári művelődési házában szervezett versmondó versenyen vett részt. Ott válogatták ki a legjobb versmondó diákokat. Ennek a tábornak, úgy érzem, hogy a szakmaiság mellett van egy missziós szerepe is. Megtapasztalhattuk, hogy itt a Székelyföldön a hit és a nemzeti hovatartozás összetartozik, és egy jó értelemben vett szövetségben él egymással. Reméljük, hogy sikerült ezzel a fajta felfogással a fiataljainkat jó értelemben véve megfertőzni.” – emelte ki lapunknak a táborvezető.

Jónás Sándor, a Hír Tv egyik műsorvezetője a beszédtechnikai résszel foglalkozott. Ott jártunkkor a diákok éppen egyszerre próbáltak elmondani nyelvtörő mondatokat. Érződött a gyakorlaton, hogy a táborozók sokat fejlődtek, és nagyon jól alkalmazták élesben is a tanultakat. „Ezek a fiatalok soha nem vettek részt hang- vagy szóképzési gyakorlatokon. Játékos, vicces formában próbáltam őket ezekre a technikákra megtanítani, hogy ne érezzék, hogy dolgoznak, ne munkaként vagy erőfeszítésként éljék meg a magyar nyelv rejtelmeibe vezető kirándulást. Ezeket a technikákat a mindennapi életben nem használják, de ha az artikulációs és szójátékos világot egyszer felfedezték sok mindent megőriznek, és ha a későbbiekben kell megbirkózniuk egy-egy nyelvtörőbb feladattal, könnyebben veszik az akadályokat. Én a Hír Televízió bemondójaként hetente részt veszek ilyen gyakorlatokon, de tanítok is egy magániskolában beszédtechnikát. Lenyűgöző számomra ez a tapasztalat, hisz ilyen közegben még sohasem oktattam. A hivatalos iskolában teljesen másként zajlanak az órák. Engem, de a gyerekeket is mélyen megérintette ez a környezet. Csűrben tanultunk, a tábor területén patakocska csörgedez, mindez egy olyan kisugárzást adott, hogy mindenki könnyebben megnyílt, és sokkal felszabadultabban gyakoroltunk.”

Manapság a középiskolások elszoktak attól, hogy őket jó értelemben véve beszéltessék – véli a táborvezető atya. A személyiségfejlesztéssel ezért Bertáné Pintér Katalint, az egyházmegye sajtóreferensét bízták meg. „Hangsúlyoznám: mindamellett, hogy több koncepciót vettünk figyelembe a tábor programjának az összeállításánál, az egész rendezvényt egy fő gondolatmenetre építettük, ami úgy szólt, hogy Úton-úttalanul. Gyakorlatilag a fiatalokkal közösen felvázoltuk, miként képzelik el ők az elkövetkező tizenöt évüket. Először is csoportokban rajzoltak közös utakat, melyekre feljegyezték azokat az állomásokat, ahová a közeljövőben szeretnének eljutni. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az életutat csak hittel lehet bejárni. Mindig hinniük kell önmagukban és abban, hogy bennük is hisznek, sőt kell érezniük, hogy az emberi segítségen kívül, felül Valaki segíti őket. Harmadik este azt részleteztük, hogy utunkat mennyire befolyásolják kapcsolataink – például az ebben a táborban szerzett barátságok –, hisz senki sem önmagának való sziget. Rendkívül boldog vagyok, hogy ezek a fiatalok képesek voltak nagymértékben megnyílni, hamar megtanulták, hogy a kapcsolataikat figyelembe véve keressék és alakítsák életútjukat – részletezte mosolyogva tapasztalatait Bertáné Pintér Katalin.

Varga Sándor újságíró – a táborvezető szerint a tábor lelke – főként a helyiekkel teremtendő kapcsolatokért volt felelős. A diákok ugyanis megismerhették a helybeliek szokásait, életét, barátságot köthettek főleg a fiatalokkal, így válhatott a székelyföldi utazás személyessé. Valószínűleg a székelység így sokkal közelebb került az anyaországiak lelkületéhez, mintha csak egyszerűen turistaként végiglátogatták volna a helyi nevezetességeket. Különben ő segített a magyar irodalom verseiből a legszemélyreszólóbbakat kiválasztani. Ez is szorosan az önismerethez tartozik, hiszen a költők gyakorta jobban szavakba tudják önteni felvállalt vagy titkos gondolatainkat, mint mi magunk. „Érdekes, hogy a táborban részt vevő fiatalok közül nagyon kevesen voltak Erdélyben, de a verseken keresztül és az erdélyi költők lelkületén keresztül már jártak itt. Versmondó versenyekre Wass Albert, Márai és Dsida becsületről, tisztességről és hazaszeretetről szóló rímbe foglalt gondolataival készültek. Nem véletlenül választottuk verstanulási missziónk első állomásául Erdélyt. Reméljük, hogy a Kárpát-medence többi magyarlakta tájegységére is el tudunk jutni, és persze, mi is meg fogjuk vendégelni valamikor mostani házigazdáinkat” – összegzett Varga Sándor.

A táborról László-Takács Krisztina, a Fehérvár Tv szerkesztője rövid filmet készít, melyet a Fehérvár Televízió hamarosan közvetít.

Szőcs Lóránt/Csíki Hírlap - részlet a cikkből
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor