| 2025. 10. 13.
Szegények, rászorulók szolgálatában – Karitászönkéntesek őszi találkozója Székesfehérváron
2025.10.11. – Megtartották idén is a karitászönkéntesek őszi konferenciáját a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász Központ szervezésében. A hagyományoknak megfelelően szentmisével indult a találkozó, majd szakmai programmal folytatódott a Szent István Hitoktatási és Művelődés Házban. A lelkinap a karitászmunkatársakról szólt, mint Krisztusra mutató emberekről, akik az Ő szeretetét hirdetik és mutatják meg a rászorulóknak, és akik együtt vállalják a szenvedést Jézussal, embertársaikért.
A fehérvári karitásztalálkozón külön figyelmet szenteltek a karitász jövőjének, a rászorulókkal való helyes bánásmód, a kommunikáció témájának, valamint a Katolikus Karitász arculatának, amely egységes megjelenést biztosít a világ felé. A lelkinapon Spányi Antal székesfehérvári püspök, a Katolikus Karitász korábbi püspökelnöke köszöntőjében azt hangsúlyozta, a karitászmunka nem önmagáért végzett munka. „Akik önkéntes módon tudják vállalni a karitász szervezetben való tevékenységet, és ennek a szervezetnek a segítségét tudják vinni Krisztus nevében a rászorulónak, a betegnek, az idősnek, a nagycsaládosnak, a szegénynek, a magányosnak, azok Krisztussal a szívükben teszik ezt. … A karitászmunkatárs, aki az egyház nevében teszi a jót, egy olyan szolgálatot végez, amelyben Krisztus is jelen van, aminek van egy kegyelmi ereje, kegyelmi háttere, ami sokkal több, mint pusztán emberi tevékenység.” A főpásztor bemutatta XIV. Leó pápa Dilexi te kezdetű buzdítását: a hit és a szegények iránti szeretet összefüggéséről, amely fontos alapgondolata a karitatív munkának is.
A székesfehérvári karitászközpont szervezésében, Sinkovicsné Máté Hortenzia igazgató meghívására az egyházmegye valamennyi plébániájáról érkeztek karitászmunkatársak Fehérvárra, hogy az éves találkozón kicseréljék tapasztalataikat, előadásokat hallgassanak a segítésnyújtás lehetőségeiről.
A Székesfehérvári Egyházmegye karitász önkénteseinek őszi találkozóján a segítőszolgálat hétköznapi gyakorlatai kerültek a fókuszba, kiemelve azt a kommunikációt, amellyel a karitászosok a krisztusi szeretet és a remény követeivé válhatnak.
Zagyva Richárd országos igazgató a karitászosok egységéről, a karitászmunka jövőjéről szólt a székesfehérvári egyházmegyéből érkező nagyszámú önkéntesnek. „Szeretném azt az üzenetet hozni, hogy nem csupán személyeken múlik a karitász jövője, hanem nagyon fontos a mi szerepünk egyenként, hiszen egy közösségként tudjuk formálni azt erősebbé és jobbá. A jövőkép adott, és azt kell felismernünk, hogy Jézus már megszabta nekünk az irányt. Az egyház szociális tanítása pedig folyamatosan ebbe az irányba terelget minket, és nagyon sok minta van arra, hogy a Karitász mind egyházközségi, mind egyházmegyei, mind országos szinten hogy tud erősödni, hogy tud egy hálózatként az egész világegyháznak a része lenni. Fontos, hogy egységként nézzünk magunkra, közösségként, hiszen 162 országban van jelen a Karitász, több tízezer munkatársa és önkéntese van a Karitásznak, és mind ugyanazzal a küldetéssel vagyunk ebben. Hogy az irgalmas szeretetet, amit Krisztus ránk hagyott, vigyük tovább az embereknek. Vigyük önkéntesség formájában, és vigyük professzionális, szociális szolgáltatás vagy intézmény formájában is, de mindig ugyanezt.”
Búzás Beáta karitászmunkatárs előadásában azt hangsúlyozta, rendkívül fontos, hogy a Katolikus Karitász arculata egységesen, ugyanakkor markánsan megjelenjen a világ felé. Mint elmondta, a legfontosabb például a helyes logóhasználat, a zászló, illetve maga a kommunikáció, akár a média felé, akár pedig írásos formában, tehát ez mind képviseli magát a szervezetet. „Fontos, hogy profinak, egységesnek és hitelesnek tűnjék minden fórumon, minden formában. Hogyha meglátják a logónkat vagy a zászlónkat, akkor tudják, hogy igenis a Katolikus Karitász van itt jelen, és ehhez társulva mindazok a missziók, amiket mi felvállalunk, és amiket hitelesen megélünk és közvetítünk.”
Szalma Balázs karitászmunkatárs előadása a rászorulókkal való helyes bánásmódról, a segítő beszélgetés metodikájáról szólt. „Az a legjobb segítő beszélgetés, amiben az önkéntes maga csöndben marad igazából, és figyel arra, amiket megoszt az a rászoruló, akivel szembe találja magát. Itt a fő nehézség az lehet, amikor konkrét kéréssel, kérdéssel fordulnak hozzá, de ilyenkor az önkéntes tisztázni tudja, hogy ő miben tud segíteni. De a legfontosabb, hogy ott van és meghallgatja a rászorulót, ezt tudja mindenképpen biztosítani számára” – hangzott el az előadásban.
Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
