Egyházmegyei Karitásznap - beszámoló

2023. 10. 14. | | 2023. 10. 15.

Krisztus szemével látni a bajba jutott embert – Karitász önkéntesek találkozója Székesfehérváron

2023.10.14. – A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász szervezésében évente egyszer találkoznak a plébániákon működő karitász önkéntesek. A hagyományoknak megfelelően az idei találkozó is szentmisével indult, amelyet Spányi Antal megyés püspök, karitászelnök mutatott be Ugrits Tamás pasztorális helynökkel. A nap szakmai előadásokkal folytatódott az önkéntesek kapcsolatáról a szenvedélybetegekkel, a hajléktalanokkal, valamint arról, mit tehet a plébános az egyházközségben működő karitászcsoportok tagjaiért.

Spányi Antal püspök a szentmisében azt hangsúlyozta, együtt vagyunk Jézus körül a szentmisében a Szűzanyával, aki mindig ott van, mert Anya és Fia bensőséges módon egyek. Máriát az Úr adta nekünk, és Mária az Egyház Anyja is, azé az egyházé, akit képviselnünk kell mindenki felé. Mária által Jézushoz jutunk közelebb, és ez a karitászosok küldetése is a világban. Ahogy a Szentírásban a kánai menyegzőn Mária mélyebben meglátta a bajt, és szólt, hogy bármit mond Fia, tegyék meg, úgy kell a karitászosoknak is meglátni a szükséget, és orvosolni, ahol segítségre szorulnak. „Krisztus szemével kell nézni a bajba jutott embert. Nehéz feladat, de sok örömmel is jár. Mert amikor Krisztus nevében jót teszünk, az eltölti a Szentlélek örömével egész lelkünket, életünket. Erre kaptunk meghívást. Az önzetlen jótékonykodás a leghatékonyabb módja a segítésnek, amellyel az egyházról, Jézusról és az igazi Mária-tiszteletről teszünk tanúságot a világ előtt. A karitászosok így legyenek Krisztus követei, a szeretet hírnökei a világban.”

A szentmisében a főpásztor átadta Nagy Lajosnénak, a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász korábbi vezetőjének sokéves fáradhatatlan szolgálatáért a Szentatya áldását.

A találkozó szakmai programja a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban folytatódott. Sinkovicsné Máté Hortenzia, az egyházmegyei karitász igazgatója köszöntője után Spányi Antal karitászelnök arra biztatta a karitászcsoportok tagjait, Krisztust keressék és lássák meg a másik emberben. Így tudnak hatékonyan segíteni, és így válnak a karitászosok az isteni szeretet hírnökeivé a mai világban.

A püspöki köszöntő után Molnár Ferenc, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye állandó diakónusa, RÉV vezető beszélt arról, mi az önkéntesek szerepe a szenvedélybetegekkel kapcsolatosan, milyen kompetenciahatárokat kell szem előtt tartania a karitászmunkatársaknak. A szakember elmondta, hogy a szenvedélybetegség a tagadás betegsége, vagyis mind az érintett, mind a környezete hajlamos a végsőkig tagadni a problémát. Ha a családban bármilyen szenvedélybetegség fennáll, a családtagok reflektálatlanul és önkéntelenül elfogadják ezt az állapotot azzal, hogy saját viselkedésüket a szerhasználó viselkedéséhez igazítják. Azért, hogy csökkentsék saját rossz érzésüket, vagy a szenvedélybeteg iránti szeretetből, vagy a család védelmében különféle szokatlan szerepeket vállalhatnak fel. A szenvedélybeteget segítő családi szerepeket a segítőnek fel kell tudni ismerni, mert ezek a szerepek a szenvedélybeteg szerhasználatát nemhogy csökkentenék, vagy megszüntetnék, hanem egyenesen fenntartják azt. Felsorolta azokat a lehetséges problémákat, amelyek például egy alkoholbeteg környezetében kialakulnak, és egyértelmű jelei annak, hogy segítségre szorul minden érintett. Ilyen esetekben az önkéntesek szerepe a legfontosabb, akik felismerik a bajt, és a megfelelő szakemberekhez juttatják el a rászorulókat. Az egyháznak több intézménye is van, amely professzionális módon segít a szenvedélybetegen és családján.

Feketéné Szabó Márta, a Kaposvári Egyházmegyei Karitász igazgatója a hajléktalanná válás útjáról és fokozatairól beszélt, valamint arról, milyen szerepe van a szolgáló szeretetnek a hajléktalanellátásban. Elmondta, hajléktalanná válnak sokszor az állami intézményekből – árvaházból, gyermekotthonból – kikerülők, akik szocializációs képességeiket tekintve hátrányos helyzetben vannak a társadalomban. Ide tartoznak még a börtönből frissen szabadult emberek, akiknek visszailleszkedése nem zökkenőmentes. Vagy a szakképzettséggel nem rendelkező, középkorú, esetleg idős emberek, akik főleg mezőgazdaságból éltek, mielőtt vidékről a városba települtek volna. Mentális állapotuk miatt lesznek hajléktalanok az értelmi fogyatékosok, a pszichiátriáról, a kórházból kikerült emberek, akiket családjuk nem tud vagy nem akar támogatni. Vannak, akik a hosszú időtartam miatt már nem tudnak kikerülni a hajléktalanságból – hangsúlyozta az igazgatónő, és beszélt a hajléktalanná válás okairól is, amelyek kapcsolati konfliktusokból eredhetnek, a család, a támogató környezet hiányából fakadhatnak. Gazdasági okai is lehetnek az utcára kerülésnek: a munkanélküliség, az önálló életkezdés során felmerülő problémák, a lakáshoz jutás nehézségei vagy a tartós szegénység. De egy váratlan krízishelyzet – adósság, közeli családtag halála, tartós megbetegedés – is szerepelhet az okok között. Vannak fedél nélküli hajléktalanok, de vannak effektív hajléktalanok is, akiknek napról napra új szállást kell keríteniük maguknak éjszakára, vagy otthontalanok, akiknek lakása fizikailag alkalmatlan a tartós életvitelre. A karitászosok sokat segíthetnek azzal, hogy ételt, italt, ruhát, takarót adnak nekik, és beszélgetnek velük. Orvoshoz viszik, vagy segítenek ügyeik intézésében. Ha a hajléktalanná válás útján még időben érkeznek, akkor segíthetnek a visszafordításban a megfelelő támogató szervezet bevonásával. Ha már nincs lehetőségük, akkor szeretni kell Őket, megerősíteni, hogy Ők is szerethető emberek.

Récsei Norbert, a Velencei Római Katolikus Egyházközség plébánosa a plébánosok szerepéről beszélt a karitászcsoportok életében, miként nyújthat támogatást a lelkipásztor azoknak az önkénteseknek, akik sokszor túlválallják magukat, vagy haszontalannak érzik segítő munkájukat. Fontos, hogy élő kapcsolat legyen a plébános és a karitászcsoport tagjai között, amelyben a tájékoztatáson és információk továbbadásán túl kicserélik tapasztalataikat, bizalommal beszélhetnek problémáikról, gondjaikról.

Az egyházmegyei karitásztalálkozón nagyon sok, hasznos elméleti és gyakorlati ötlet hangzott el, amelyeknek a karitászmunkatársak hasznát vehetik a további, a rászorulókért végzett önkéntes szolgálatukban.

Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió