„Lelkem közöttetek lakik. Ne féljetek!"
(Agg 2,5)
Elmondhatom, hogy életemben még nem volt ehhez fogható, emlékezetes május elseje! Ugyanis – köszönet és hála érte Istennek – többedmagunkkal sikerült felutaznunk Székesfehérvárra, a Katolikus Karizmatikus Megújulás 9. Regionális Találkozójára.
Már hetek óta vártuk ezt a napot, készültünk lélekben a nagy eseményre, de arra az ajándékra, amivel Isten ezen a napon megajándékozott mindannyiunkat, nem is számítottunk!
Már a helyszín is nagyon megragadott minket, hiszen csodálatos helyen van a Szent István Művelődési Ház, és a Szent Imre templom valóban egy gyöngyszem a belvárosban. A dicsőítő szolgálat kitett magáért, mind az előadások helyszínén, mind a templomban.
A szervezők mindenre gondoltak, hogy semmi ne zavarja meg a programot. Felügyeltek a gyermekekre, a templomban pedig egész nap szentségimádás folyt.
A délelőtt folyamán Regina Collins nővér tanítását hallhattuk, aki nagy belső tűzzel arra hívott fel minket, hogy legyünk szentek. Kifejtette, hogy ha elindulunk a megszentelődés útján, akkor a környezetünk is szép lassan meg fog változni, ugyanúgy mint Péter apostol esetében, akinek még az árnyéka is meggyógyította a betegeket!
És, ha mi adaadjuk magunkat Istennek, letesszük bűneinket, az Úr maga fogja átalakítani életünket, magunk is „Krisztus” leszünk. Ezáltal gyorsíthatjuk azoknak a csodálatos eseményeknek a megtörténtét, amik rövidesen bekövetkeznek a mi országunkban. Mert, - ahogy a nővér elmondta – Magyarországon csodálatos megtérések, nagy lelki ébredés lesz rövidesen és meg fog újulni ez a magyar föld!
Ezután szentségimádásra mentünk át a templomba. Nagyon jó volt Isten házában ott lenni az Ő fenséges jelenlétében! Közbenjáró testvérek imádkoztak egyenként értünk, kérve életünkre Isten Lelkének tüzét, gyógyító erejét.
Volt liturgikus tánctanítás is, erről sajnos nem tudok beszámolni…
Délután Varró István tanítását hallhattuk, akinek közvetlen, személyes történetekkel „fűszerezett” előadásán bizony magunk is elérzékenyültünk. Megmutatta saját életének epizódjaival, hogy a gondviselő Isten milyen apró dolgokban is mennyire törődik velünk.
Hallhattunk egy tanúságtételt is arról, hogy a legválságosabb pillanatokban, a legmélyebb gödörben levő ember számára is van remény, ha engedi, hogy megmentsék…
Aztán a szentmise Spányi Antal püspök atyával valóban a nap csúcspontja volt.
A homíliában beszélt a nap szentjéről, Szent Józsefről, majd nevén nevezte a bűnt, ami a mai magyar valóságot megmételyezi. Kiemelte a hívő emberek felelősségét: amikor ki kell mondani dolgokat, meg kell védeni a gonosz, ártó szándékoktól fiataljainkat, akkor nem szabad hallgatnunk és ezt eltűrnünk.
A szentmise végén az ároni áldással kértünk áldást püspök atyára és papjainkra, szolgálatukra.
Mi is áldással, Isten lelki ajándékaival távoztunk, muníciót kapva az eljövendő időre, hogy még nagyobb tűzzel, minden nap hívjuk a Szentlelket, egészen Pünkösdig, hogy tömegesen megtérjenek Istenhez a magyar emberek
Horváth János
www.zarandok.hu
Korábbi év beszámolója:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
