Bogner Mária Margit halálának évfordulója - beszámoló

2009. 05. 09. |

 

szobor

 

Ünnepi, püspöki szentmise keretében emlékeztek meg Bogner Mária Margit Vizitációs nővér halálának évfordulójáról az Érd-Óvárosi Plébániatemplomban, ahol jelen voltak Hajdu Ferenc provikárius atya, Boros Zoltán plébános atya, egy délvidékről érkezett paptestvér, atyákat, a Bogner családból érkező családtagok, délvidéki kórus, a Vizitációs Rend és Teréz anya nővéreinek tagjai, Érd-Óváros hívei, a Budapestről és az egyházmegye különböző részeiről odazarándokolt hívek.

 

                     

 

                     

 

                     

 

                     

 

Spányi Antal szentbeszédében elmondta, hogy a nagy bajban az ember észreveszi, hogy emberi és földi eszközei végesek, gyakran elégtelenek – és nem marad más hátra, mint az imádság, mint az Istenhez való odafordulás.

Az Ószövetség lapjairól tudhatjuk, hogy amikor Isten népe az Úr útját járta, akkor életük volt, amikor letértek, és a maguk útját kezdték járni, akkor megtapasztalták, hogy mire megy az ember Isten nélkül. Ez nemcsak a választott nép tapasztalata, ez a mi tapasztalatunk is.

Ezek után a megyés püspök beszélt a Vizitációs rend 1610-es alapításáról, alapítóik Szalézi Szent Ferenc és Chantal Szent Franciska szándékáról.

Érden 1928-ban telepedett le a Vizitációs Nővérek rendje. Ennek a rendnek lett tagja Bogner Mária Margit. Az ő példájából tanulni akarunk, és égi közbenjárását kérjük. Kérjük Istent, hogy mihamarabb a magyar boldogok és szentek sorában legyen.

Spányi Antal szavaiban megelevenítette Mária Margit életét, aki fiatalon, lelki vezetője tanácsára fogadalommal kötelezi magát, hogy ezentúl mindenben azt teszi, ami Jézusnak jobban tetszik. A főpásztor fölhívta a figyelmet arra, hogy ebben a programban semmi különös nincs: hiszen nem ezt kellene-e tennünk mindnyájunknak?

1927-ben a spanyol nátha Mária Margitot is eléri, de fölgyógyul és megkapja az értesítést: beléphet a Vizitációs Nővérekhez. Levelei – a lelki küzdelmei és belső nehézségei ellenére – örömtől sugároznak. Betegsége sok mindenben akadályozta. 1932-ben leteszi az örökfogadalmat.

Betegsége rendkívül legyöngíti; rendtársai azt írják róla, hogy türelmes beteg. 1933. május 13-án érzi, meg is mondja: „Ez lesz utolsó napom”. Reggel még áldozik, délután elmondja utolsó szavát: „Köszönöm.” És meghal. Örök fogadalmának első évfordulóját – hisszük – az égben ünnepelte.

Mindössze 28 éves volt, de teljes életet élt.

 

A szentbeszéd vége meghallgatható:

 

A szentmise után az egybegyűltek közösen imádkoztak Mária Margit nővér sírjánál mielőbbi boldoggáavatásáért.

- Marian -
Fényképeket készítette Ugrits Tamás

 



 Korábbi évek beszámolói:

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk