Nagycsütörtökön az utolsó vacsora emlékére tartanak szentmisét. Ez a szombat vígilia mise előtti utolsó szentmise.
Spányi Antal főpásztor arról beszélt, hogy a mai ünnep öröm, hála, ugyanakkor különleges este kezdete: Krisztus szenvedésének kezdete. Ma Jézus mindenki számára adott határtalan szeretetét ünnepeljük. Szeretetének jelét háromszor is adta ezen az estén. Apostolainak, rajtuk keresztül pedig mindannyiunknak táplálékul adta magát; jelenlétét ajándékozta nekünk az Oltáriszentségben. Megbízta és küldte apostolait, hogy hirdessék tanítását és képviseljék Őt: papságot adott nekünk. Tökéletlen emberekből áll a papság, mint ahogy a tizenkettő is az volt – mégis Isten eszközeiül választotta őket. Szolgáló szeretetének jelét adta Jézus a lábmosás során: odafordul a legkisebbhez is, és szeretné őt is fölemelni. Mindezek a szeretetajándékok kiegészítik egymást, szeretetünk töredékességét teljessé teszik.
A homília után a lábmosás szertartása következett, mely során a megyés püspök levette miseruháját, vászonkendőt kötve maga elé megmosta a város képviselőtestületeiből érkezett 12 férfi lábát.
A szentmise végén az Oltáriszentséget gyertyák kíséretében átvitték a Bazilika altemplomába, azaz őrzési helyére. Az oltárfosztás mély jele az eztán kezdődő eseményeknek: minden elcsendesedett.
A templomban kihúnytak a fények, gyertyákat gyújtottak a Lamentáció elénekléséhez. A virrasztással és Jeremiás szavainak kíséretében elindultunk és egyre mélyebbre haladtunk a nagyhetet kezdő éjszakába.
Marian
Fényképeket készítette: Marian és Pesti Péter
Korábbi évek beszámolói:
Kapcsolódó oldal:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk