| 2026. 08. 07.
Önképzés, továbblépés, megújulás. - Dr. Papp Miklós görögkatolikus parókus, erkölcsteológus vezette a székesfehérvári egyházmegye papjainak nyári lelkigyakorlatát
2026.08.06. – Kiszakadni a plébániai létből, Isten jelenlétében felidézni a szentelési kegyelmet és a kiválasztottság bizalmában együttműködni a kegyelemmel. A székesfehérvári egyházmegye papjainak bodajki nyári lelkigyakorlata idén az önképzésről, a továbblépésről a megújulásról szólt, Dr. Papp Miklós görögkatolikus parókus, erkölcsteológus vezetésével.
A papok végiggondolhatták elhívásuk misztikus élményeit, áttekinthették a tudatos életvezetés kérdéseit, a papi életet veszélyeztető helyzeteket, a hívekkel való kapcsolatukat. Beszéltek a tudatos életvezetésről, az időbeosztásról, a döntéshozatalról, hogyan kell stratégikusabban vezetni a papi életet. Szó esett a papi élet lejtőiről, azokról az utakról, amelyek a mélybe rántanak. A művészeti alkotások szemlésén keresztül a szépség közvetítésének fontosságát is kihangsúlyozták, és megismerkedtek a görögkatolikus liturgia igazi jelentőségével, értékeivel.
Papp Miklós elsősorban gyakorlati szempontból vizsgálta egy plébános kihívásait, hogyan szervezze a közösségét, a saját életét és tartson egyházközségével jó kapcsolatot. Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a papok értékeljék hivatásuk méltóságát és tiszteljék a hívek életét.
A lelkigyakorlatot záró szentmisében Miklós atya azt hangsúlyozta, a mindennapi misztika arra való, hogy megnyíljon a szív számos ajtaja és Isten belépve ezeken elbűvölje az embert, hogy jól menjen a papi szolgálat akkor is, amikor fáradtabban, nehezebben telik egy nap. Mert mint mondta ezek a pulzáló emlékek tudnak megtartani, hogy ebből az elbűvöltségből, amit az apostolok is átéltek a Tábor hegyén abból menjen a pap a hívek közé. „Az igazi nagy szentek, azok mindig le tudtak hajolni és ezt nem megaláztatásnak tekintették, hanem valahogy megtiszteltetésnek. Én annyira kívánom, hogy tudjátok magatokba tisztelni azt, hogy az Isten titeket kiválasztott és látja bennetek a jó papot, adott kegyelmet, engedjétek magatokat elbűvölni, legyen méltóság tudatotok és hogy tudjátok tisztelni a hívek nehéz életét ott a terepen. Most ezután az ünnep után a lelkigyakorlat vége, megyünk vissza a terepre és az megtiszteltetés. A hívek, akiknek nehéz életük van, megérzik, ha a pap tiszteli a mi nehéz életünket vagy nem tiszteli. Magas lóról meg absztrakt módon beszél. Nagyon megérzik és nagyon tudják szeretni azt a papot, aki ott van velünk a terepen és szeret minket.”
Papp Miklós végül így búcsúzott el a lelkigyakorlatozóktól. A papi élet olyan, mint a liftezés, mindig el kell rugaszkodni a földtől, föl az Istenhez. Minden ima ilyen, fölvisz az Istenhez, aztán vissza kell menni a napi életbe. Minden lelkigyakorlat ilyen, föl az Istenhez, aztán vissza a terepre. De bízni kell abban, hogy majd egyszer mindenki ott maradhat fönt az Isten közelében.
A székesfehérvári egyházmegye papi lelkigyakorlatán a fiatal atyák is részt vettek, ők végezték a liturgiákat, így alkotva egy szép papi egységet az idősebbekkel.
Berta Kata
Fényképeket készítette Mórocz Tamás
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
