| 2019. 08. 03.
Belőled élünk Urunk! – Elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep Székesfehérváron
2019.08.01. – Elsőcsütörtöki közös ünnepre gyűltek a fehérvári hívek a székesfehérvári Szent Imre-templomban, ahol a hagyományoknak megfelelően Spányi Antal megyés püspök mutatott szentmisét és tartott szentórát a város papságával. „Sok éve, hogy hónapról hónapra megszakítatlanul száll az ima Székesfehérvár, Szent István és az első Magyar Szent Család városából az Ég felé a magyar egyházért, a városért, az egyházmegyéért, a papokért, a szerzetesekért, új hivatásokért, és a magyar családokért. Érezzük át ezt az ajándékot, és örüljünk annak, hogy mindennek részesei lehetünk, hiszen ezt az ajándékot Isten készítette a számunkra. … Jó nekünk, hogy együtt lehetünk, megszólíthatjuk és imádsággal kérhetjük az Atyát és nyithatjuk meg szívünket, hogy kegyelme hatékony és gyümölcsöt termő legyen bennünk.” A szentmisében a főpásztor és a plébános is köszöntötte Mitrovics Zsolt újmisés atyát a székesfehérvári papok közösségében, és kérték a híveket, fogadják Őt szeretettel és bizalommal.
„Ezekben a napokban, a hétköznapi evangéliumokban Jézusnak Isten Országáról és rólunk szóló példabeszédeit olvassuk fel. Elgondolkodtató, Jézus mennyire másképpen lát bennünket, a közösségeinket, mint ahogy mi látjuk önmagunkat, egymást” – hívta fel a figyelmet köszöntőjében Dózsa István plébános. „Ő látja mindenkiben a növekedés reményét. Sokszor mi csak a gazt, a konkolyt vesszük észre a környezetünkben Ő pedig mindig látja az érlelt búzakalászokat is. … Megtanít az Ő szemével nézni önmagunkat, közösségeinket.”
A főpásztor beszédében korunk emberéről beszélt, aki a maga módján szereti rendbe tenni a dolgokat, pedig csak ott képzelhető el ép társadalom, ahol annak tagjai vállalják az Isten rendje szerinti kötelességeiket, férfiként és nőként a családban és a nagyobb közösségekben egyaránt. Ószövetségi példákat hozva, először Ábrahámot említette, aki nagyvonalúságával tett rendet családjában, aki az Őt megillető ígéretes és szép legelőt átadja unokaöccsének, hogy békét teremtsen. „Mózes is rendet teremt, amikor újra meg újra odaáll az Isten elé, hogy az Isten ellen lázadó emberért szóljon, aki nem értékeli sem a mannát, sem a fürjet, sem az Egyiptomból való kimenekülést, sem a sziklából fakasztott vizet, sem a Vörös-tengeren való átkelést, sem tűz- és vízoszlopot, amit az Úrtól kapott. Hogy mentse népét, felajánlja értük saját életét.”
Az Újszövetségben is rendet akarnak teremteni az Egyház későbbi oszlopai, az apostolok, Pál és Péter, – folytatta beszédét a megyés püspök – aki kezdetben a saját akarata szerint gondolkodott, majd megtanulta Isten szemével és szeretetével látni a törvényeket és az emberi életet. „Mi, mai emberek is magunkból indulunk ki, fogalmakat alkatunk a másik ember jelleméről, stílusáról, mindarról, ami Őt jellemzi, és nem adunk esélyt arra, hogy elfelejtsük botlását és belássuk, mindannnyiunkban van hiba. „Lássuk meg a jót, a szépet, amit Isten lát, mint ahogy a legrendetlenebb gyermekben is édesanyja nagyon sok jót és szépet vesz észre. Úgy kell rendet teremtenünk nekünk is életünkben, hogy annak irányultsága, stílusa, értékrendje Isten országához igazodjék. Így tudunk hatékonyak lenni abban, hogy az Istennek tetszővé tudjam formálni környezetemben az embereket, hogy a másikat felemeljem, hogy segítsem bűneitől megszabadulni.
A megyés püspök végül a Szentháromság titkáról beszélt, arról az isteni közösségről, amelynek életébe Isten be akar emelni bennünket.
A szentórában a főpásztor azért imádkozott, hogy mindig az Úr jelenlétében tudjunk lenni, közösségben éljünk Vele, és Belőle merítsünk erőt. „A Te szavad, tanításod, szereteted gazdag megnyilvánulásai mindennapjainkban napról napra, percről percre megtapasztalt valóság legyen. Segíts, hogy ne arra gondoljunk, Istenem, miért hagytál el, miért hagytad, hogy ilyen nehézségben menjenek dolgaim. Segíts helyette, mindig a hála és öröm legyen a szívünkben, mert Te velünk vagy. Engedd, hogy belőled éljünk, és legyen az Eucharisztia az Élet Kenyere, Igéd a lelkünk és szellemünk táplájója, hogy a Tőled kapott szeretet erősítsen. Annak továbbadása örömet adjon, nekünk és annak, akit szerethetünk. Ébressz fel bennünket, arra a közösségre, amelybe a meghívásunk, a legnagyobb emberi méltóságunk.”
Végül a megyés püspök azért fohászkodott, hogy az egyház, egy szent közösség legyen, és a körülöttünk élők egy szívvel és egy akarattal, a közös hitben, reményben, szeretetben éljenek. Az imaóra a Prohászka Imaszövetség imájával, a Tantum Ergo himnusszal és litániával zárult.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
