Az 1956-os forradalom az emberi méltóság forradalma volt – Imádságos megemlékezés Székesfehérváron
2017.10.22. - Közös imádsággal emlékeztek meg Spányi Antal megyés püspök meghívására a történelmi egyházak képviselői Székesfehérváron az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, a Székesegyház oldalánál álló emlékkeresztnél. Az ünnep szónoka Laczkó Gábor iskolaigazgató, történelem tanár volt, aki az 1956-os eseményeket az emberi méltóság forradalmának nevezte. Az eseményen részt vettek a város és megye közéleti vezetői, intézményvezetői is.
„Október 23-a, az igaz magyaroknak a legszentebb ünnep - Március 15-e mellett - az egész Kárpát-medencében. Az 1956-os forradalom ugyanis az emberi méltóság forradalma volt. Amikor egy éveken át porig alázott, évezredes értékrendjétől, lelki kapaszkodóitól intézményesen megfosztott, lefasisztázott, lekulákozott, klerikális reakciósnak gúnyolt, szellemi gyermekként, alattvalóként kezelt nemzet, törött derékkal felegyenesedett és kínzói szemébe büszkén tekintve, az elnyomó muszkavezetői és a Vörös Hadsereg páncélosaival bátran felvette a harcot. Benzines palackokkal és kézi fegyverekkel indult a szovjet tankok és az ÁVH-s géppisztolyok ellen.” – kezdte a beszédét Laczkó Gábor igazgató. Majd kifejtette, hogy az 1965-os forradalom és szabadságharc és az azt követő kádári megtorlás pontosan megmutatta az elnyomó rendszer, a szovjet modell igazi arcát, annak kegyetlenségét, de gyengeségeit is. „Nemzeti érzésű magyarként büszkék lehetünk arra, hogy a pesti srácok, csakúgy mint a szabadságért életüket is feláldozni kész fehérvári fiatalok, a világ legerősebb szárazföldi hadseregével mérlegelés nélkül szembeszállva, a szovjet „Vörös Birodalom” sírásóivá váltak. A túlerő vérbe fojtotta ugyan szabadságharcunkat, a Szovjetunió belső szétesése a felszín alatt mégis 1956-tal kezdődött el, és 1989-ben a szovjet-blokk teljes széteséséhez vezetett.” – hangzott el a beszédben.
Laczkó Gábor Albert Camus Nobel-díjas francia író és filozófust is idézte, aki kiált országunkért, és a magyar forradalom nagy tisztelője volt. A magyarok vére írásában ez áll: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
Az igazgató végül elhelyezett egy sárga színű rózsát a hősök emléktáblája előtt, arra bíztatva, ne feledkezzünk el történelmi felelősségünkről, hogy gyermekeinkbe plántáljuk az örök igazságot: „mai szabadásunk olyan virág, amelynek gyökerét az 56 -os hősök és mártírok vére öntözte, kérlelhetetlen hazaszeretetük révén nyílott gyönyörű sárga rózsává.”
Az ünnepségen Spányi Antal püspök a hagyománynak megfelelően az emlékkeresztnél azokért könyörgött azokért, akik életüket adták hazánk szabadságáért, hogy „kapjanak megnyugvást, az örök békesség honában.” Együtt fohászkodtak az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataiért, Fehér Károly ny. evangélikus esperes, majd Szűcs Zsolt református segédlelkész. Végül a hazáért és a szabadságért igazságtalanul meghurcoltakért imádkozott Révész Lajos baptista lelkész.
Az ünnepség végén az áldozatok emlékére koszorúkat helyeztek el, együttérzésüket és tiszteletüket kifejezve a történelmi egyházak képviselői, a közéleti vezetők, valamint civil szervezetek és emlékező hozzátartozók. A megemlékezésen a Szent Imre Általános Iskola tanulói is részt vettek. Márai: Mennyből az angyal versét, Kneifel Nóra szavalta el. Az ünnepséget Pásztor Katalin és Fersch Renáta fuvoladuója tette szebbé, emlékezetesebbé.
Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Somgyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk