Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Öreghegy) - beszámoló

2017. 04. 06. | | 2017. 04. 07.

 

 

A Jézussal való találkozásból élet és öröm fakad - Elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep Székesfehérváron

2017.04.06. - ”Most, amikor a Nagyhét eseményeire, a Szent Három Napra készül az egyház, az evangéliumokban elhangzó események arra hívnak bennünket, hogy döntsük el, kik között állunk. Azok mellett, akik hittel és szeretettel tudnak Jézusra tekinteni, vagy azok közé tartozunk, akik kételkednek benne, nem fogadják el tanítását.” - hangsúlyozta beszédében Spányi Antal megyés püspök, az elsőcsütörtöki engesztelő szentmisében, az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya templomban. A főpásztor a hagyományoknak megfelelően ezen az alkalmon együtt imádkozott a város híveivel Isten kegyelmeiért, a világ békéjéért, az üldözött keresztényekért, hazánkért, a magyar családokért és a papi hivatásokért. Tornyai Gábor plébános köszöntötte a megyés püspököt és megköszönte, hogy hosszú évek óta minden első csütörtökön megadja a találkozás lehetőségét Jézussal, aki az élet és az öröm forrása életünkben.

A megyés püspök beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus követése vagy elutasítása ma is megosztja az embereket. Pedig Ő most is örömöt hirdet, mindenkire feltétel nélkül sugározza az Atya szeretetét és megnyitja az utat számunkra Isten Országába. Napjainkban is gyógyulást hoz, megkönnyebbülést az élet terheitől és új életet. Mégis sokan elavultnak gondolják szavait, idejét múltnak tartják tanítását, sőt vannak, akik keresik az alkalmat, hogy követőit, a keresztényeket üldözzék és elpusztítsák. Mindenkinek fel kell tennie a kérdést magában, akar-e találkozni Krisztussal? Akarja-e meghallani a hangját és elszakadva a földi dolgoktól a böjt, az ima segítségével odafigyelni arra, aki szeretetében eljött közénk, csodákat tett, betegeket gyógyított, az éhezőket jóllakatta, a bűnöket megbocsátotta, Lélekkel töltött el bennünket. - emelte ki a főpásztor, majd arról beszélt, sokan hitték Jézus korában, hogy Istennek tetsző életet élnek, ismerik az Ő törvényeit, és mégis szembe álltak Jézussal. Ma is sokan gyalázzák, kétségbe vonják, amit mondott, és ami szent azt hazugságnak vélik. Nagy a sötétség, belső magány ezekben az emberekben, mert a szív jeges dermedtségében Isten kegyelme nem tud működni. Ezek az emberek valamit sohasem értettek meg, hogy életük minden valóságos nyomorát önmagukba zártságukért élik.

A megyés püspök azt is hangsúlyozta, hogy voltak olyanok is, akik Jézust, igazi testvéri szeretettel vették körül. Tudták, hogy rajta kívül semmijük sincs: kihez mennénk Uram, az örök élet igéi nálad vannak - mondták. Nem az számított már ki lesz az első helyen közülük a mennyek országába, hanem, hogy szívüket kinyissák Krisztusnak, hogy befogadják a Lélek gazdagságát, és elvigyék a jó hírt mindenfelé a világba. Tele voltak örömmel, energiával és készek voltak tanúságot tenni Krisztus mellett, annak ellenére is, hogy kigúnyolták őket, börtönbe zárták, sőt volt, akit keresztre feszítettek. Mégis áradt belőlük Jézus békéje, földi életük minden pillanatában Istent hordozták. És bár nem értettek meg mindent, Jézus tanításából, de a legfontosabbat igen, hogy Jézus szeret, megbocsátja bűneinket, meggyógyítja sebeinket.

Beszéde végén a megyés főpásztor a mai ember hitének problémáiról is beszélt. Vajon mi hol sorakozunk Jézus mellett, amikor azt érezzük nehéz tanúságot tenni, fáradtak vagyunk, nem tudunk kitartani az imádságban, nem tudunk virrasztani az Úrral, szakítani bűneinkkel, és megértőek vagyunk saját és mások gyengeségeivel. Közömbösen állunk a keresztények üldözését hallva, amikor az egyház, a pápa, a papok, az egyháziak becsületét ássák alá. Az Úr arra hív bennünket, hogy mellette legyünk, hogy róla tegyünk tanúságot életünk minden percében. Várja, hogy találjunk időt, amikor csendben imádkozunk, hogy új fényeket gyújtson lelkünkben, hogy egymást segítve a világ tanúivá, kovászaivá váljunk. Jönnek a szent napok, találjunk időt a befelé fordulásban, legyünk az Úrral, hogy másokat, sőt az egész világot Jézushoz tudjuk vezetni. - hangzott el a beszédben.

A szentmise végén a főpásztor elmondta az egyházmegye imáját az üldözött keresztényekért, és hazánkért. Majd az imaórán arra kérte az Oltáriszentségben jelenlevő Jézust, hogy mindannyian tisztábban felismerhessük Őt, vele éljünk, befogadjuk szívünkbe a szavait, ahogy a Boldogságos Szűz Mária tette élete minden percében. Kérte az Úr kegyelmét, hogy a reménytelenségben a remény emberei lehessünk, hogy megtanuljunk az Ő szemével látni, az Őr szívével mérlegelni, és megmaradni az Ő szeretetében. Az imaóra végén a megyés püspök a Prohászka szövetség napi imáját mondta el a hívekkel a papi hivatásokért.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk