| 2021. 10. 10.
Vagy misztikusok leszünk, vagy nem leszünk keresztények – Elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnep Székesfehérváron
2021.10.07. – A Rózsafüzér Királynője emléknapján Spányi Antal megyés püspök a maroshegyi Szent Kristóf-templomba hívta Székesfehérvár híveit a közös elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnepre. A plébániák képviselői a szentórán a megyés püspök vezetésével és a város papságával együtt imádkoztak a hit kegyelméért, egyházunkért, hazánkért, a családokért. A szentmisében a főpásztor a valódi istenélményről, a személyes istenkapcsolatról beszélt.
Az egyházközség és jelenlevők nevében Lovász László Rajmund, OFM atya köszöntötte a főpásztort. Megemlékezett az Assisiben boldoggá avatott Carlo Acutisról, akinek életében központi helyet foglalt el az eucharisztikus Jézus szeretete. A szentmise különlegessége volt, hogy a főpásztor az Őt ábrázoló miseruhában mutatta be a legszentebb áldozatot.
„Amikor sok-sok éve elkezdtük ezeket az elsőcsütörtöki közös imádságokat, célunk az volt, hogy fohászkodjunk és könyörögjünk elsősorban papi és szerzetesi hivatásokért. De célunk volt az is, hogy ehhez odategyük személyes tanúságtételünket úgy, hogy igazi és hatékony módon találkozunk az Istennel. Tudjunk találkozni Vele a közös élmény erejében, és tudjunk találkozni külön-külön a magunk rejtett életében, lelkünk legmélyebb zugában is” – tekintett vissza a megyés püspök a közös imádságokra, és azt kérte a hívektől, ne engedjék a kezdeti lelkesedést elhalványulni. A főpásztor majd a bibliai Saul és Szent István király életpéldáján keresztül arról szólt, olyan találkozásra van szükségünk Istennel, amely teljesen átformál bennünket, és felfedezzük az Isten állandó jelenlétét életünkben. Így jutunk el Szent Pál tanításának igazságára: Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Szent István tanúságtétele nyomán megtapasztaltuk, hogy a Szűzanya égi oltalma, a szentek imája ma is a kereszténység ereje. De azt is látjuk, hogy a világban megingott a keresztény hitben való élet, kevés ember számára vonzó már az Isten fénye, és bennünk sem ragyog már, csak pislákol ez a fény – fogalmazott a püspök.
A megyés főpásztor majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a napi imákon és jócselekedeteken túl legyen bennünk vágy az Istennel való személyes találkozásra. Régen az istenélményt misztikának hívták, a középkornak misztikáról alkotott tapasztalata sok ember lelkében ott van, mégis a mai kor embere azt mondja, ő ilyet nem tapasztal. A társadalom, a világ joggal vádol bennünket azzal, hogy nem látják rajtunk az istenélmény erejét és örömét. Mert nem mélyülünk el lelkünkben az Istennel való találkozásban. Sokan éppen ezért mondják, hogy a katolikus hit gyenge. Ezért fordulnak olyan közösségekhez, felekezetekhez, ahol azt gondolják, megélnek egy olyan pszichológiai állapotot, ahol Istennel találkoznak. Az Istennel való találkozást azonban nem mi csináljuk, nem jól sikerült praktikák következménye. Az Istennel nem lehet találkozni, semmiféle varázslatos módszerek, vagy önszuggesztió folytán. „Aki Istennel akar találkozni, istenélményre vágyódik, nem kell mást tennie, Őrá kell figyelnie. Rajta kell kapni az Istent, hogy Ő irányítja az életünket, hogy benne van az életünkben. Itt megfordul minden. Nem imádkozhatom folyton azt, hogy ezt meg azt tedd meg Uram. Egy dolog van, amit tehetek, kitárom a szívemet, az életemet, és jelen leszek Neki, benne maradok az Istenben. Ennek alapja az istenélmény, amikor Ő munkálkodik bennünk. Ennek a felismerésére nincsenek szavak, eléréséhez nincsenek utak. Mindenkinek saját tapasztalata kell legyen. Ez egy Vele való közösség, amelyben egyre inkább Istennek akarom adni magam, hogy bennem Ő éljen, és mindenben Őt lássam. Az embernek így kell figyelnie az Istenre és keresni a jeleket, a hit szemével értelmezni a történéseket, és nem a maga akaratát keresni, mert ez az istenélmény vezeti az igaz úton” – hangsúlyozta a főpásztor, majd hozzátette. Vagy lesznek belső felismeréseink, valódi istenélményeink, és misztikusok leszünk, vagy nem lesz istenkapcsolatunk. Mondhatunk imákat, végezhetünk különös, jámbor gyakorlatokat, ha önmagunkkal leszünk tele, akkor nem engedtük be Istent, nincs hely bennünk az Ő számára. „Közelednünk kell Istenhez, és akkor Ő is közeledik Hozzánk. Akkor majd felismerjük Isten szeretetét, és valami különös módon elkezdjük viszontszeretni Őt. Ez az örök szeretet eszköze. Rajtunk múlik, mit választunk, hogy engedjük-e Istennek, hogy az Ő képmásaként bennünk azt a szentet teremtse meg, aki csak mi lehetünk. Ha azt adjuk a világnak, amit csak rajtunk keresztül adhat az Isten, akkor az Ő terve válik valóra bennünk. Adja az Úr, hogy képesek legyünk Vele ezen az úton menni, észrevenni az Ő működését az életünkben és mindig igent mondani Őrá” – zárta elsőcsütörtöki elmélkedését a főpásztor.
A közös szentségimádáson Spányi Antal püspök azért imádkozott, hogy Isten helyet kapjon az életünkben, és hálát adott mindenért, amit Isten erejéből megtehettünk. Kérte, hogy minden embernek valódi találkozása lehessen mindennap az Örök Atyával. Szent János Pál pápa szavait idézve a Rózsafüzér Királynője ünnepén, azért fohászkodott, hogy a Szűzanyán keresztül eleven közösségben élhessünk Krisztussal. Majd a szentórát egy tized rózsafüzér imával zárta.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Bágya Ferenc, Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
