| 2015. 11. 03.
Püspöki szentmise Mindenszentek ünnepén a fehérvári Székesegyházban
2015. 11. 01. - Mindenszentek ünnepe a korai egyház vértanúinak tiszteletéből alakult ki. Örömünnep, mert azokra a szentekre emlékezünk, akik eljutottak életük, és minden emberi élet végső céljára, az örök boldogságra, Isten örök Országába. Ez a nap a megdicsőült Egyház tagjainak közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön helyet a naptárban.
Spányi Antal megyés püspök a fehérvári bazilikában tartott szentbeszédében hangsúlyozta: Krisztus megváltásával kaput nyitott az ember számára Istenhez. Általa kaptuk meg azt az utat, amely Isten tervei szerint az örök hazába vezet, ahova megérkezhetünk majd. Halljuk a tanítást a Nyolc boldogságról, amelyek titokzatosak, mégis megérintik a szívünket. Egy pillanatara beláthatunk abba az országba, amelybe nekünk is helyünk van. „Jó látni nemcsak védőszentjeinket, hanem nemzetünk, egyházunk nagy szentjeit. Látni a hozzánk közelálló hitvallókat, akiket reményünk szerint a mennyben láthatunk majd: Kaszap Istvánt, Bogner Mária Margitot, Prohászka püspököt. De ott vannak Márton Áron, Mindszenty József és korunk megannyi mártírjai is, akik bármilyen önkényuralom alatt, eszmerendszer vagy vallási türelmetlenség miatt szenvedtek vértanúhalált. A szentek közössége „szép és vigasztaló valóság”, azt jelenti számunkra, hogy nem vagyunk egyedül.
Mindenszentek ünnepe egyúttal a Halottak napja előestéje is, ezért a szentmise után a főpásztor megemlékezett minden elhunytról. „Nem a halálé az utolsó szó” - mondta a megyés püspök, mert hiszünk a feltámadásban, az örök élet lehetőségében, amely Jézus örömhírének a lényege.
BPK
Képek: Somogyi Tamás
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
