Első csütörtöki Eucharisztia ünnep (Felsőváros) - beszámoló

2023. 06. 01. | | 2023. 06. 02.

 

 

 

A pap összeköti Isten népét Krisztus áldozatával – Elsőcsütörtöki Eucharisztia-ünnep Székesfehérváron, a Felsővárosban

2023.06.02. – XV. Benedek pápa az ünnep bevezetésével azt akarta, hogy ébredjünk rá az igazi hit valóságára, és ne legyünk felszínesek. Ne a saját elképzelésünk szerint gondolkodjunk a világról, hanem legyünk igazán Krisztusban és Krisztusból élő emberek – hangsúlyozta Spányi Antal megyés püspök a város elsőcsütörtöki alkalmán, a mi Urunk Jézus Krisztusnak mint az Örök Főpapnak ünnepén.

A szentmise kezdetén a gyermekek virágot adtak át a püspöknek, Nyáray-Horváth István plébános a város papsága és a hívek nevében köszöntötte a főpásztort. Az elsőcsütörtöki közös imádság jó alkalom arra, hogy a megyés püspök a keresztény hagyományainkon keresztül életünk aktuális kérdéseiben útmutatást adjon, erősítsen és vezessen minket közelebb az Oltáriszentségben jelen levő Krisztushoz.

A főpásztor az ünnepnaphoz kapcsolódóan elmondta, XVI. Benedek pápa szelíd hangú kívánságának tett eleget az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2012-ben, amikor elrendelte Jézus Krisztus örök főpapságának ünnepét, a püspöki konferenciákra bízva annak bevezetését. „Benedek pápa azért érezte fontosnak ezt az ünnepet, még ha szerényen is rendelkezett róla, mert látta, hogy az ember milyen bajban van, a megszokottság hogyan uralkodott el rajtunk. Mondjuk, hogy Krisztus a Megváltónk, a kereszten meghalt bűneinkért, és nekünk szabad utat nyitott a mennyország felé, de sokszor már bele se gondolunk ezeknek a szavaknak az igazán mély valóságába. A Szentatya az ünnep bevezetésével azt akarta, hogy ébredjünk rá az igazi hit valóságára, és ne legyünk felszínesek. Ne a saját elképzelésünk szerint gondolkodjunk a világról, hanem legyünk igazán Krisztusban és Krisztusból élő emberek. Lássuk meg Krisztus örök szeretetét, megváltó áldozatát, és találjuk meg ebben az áldozatban a magunk helyét és szerepét is.”

A főpásztor a bűn megkötöző erejéről, természetéről és következményeiről is szólt. A Sátánról mint hazugság atyjáról, aki a pusztulás felé vezeti az embert. „Igaza van Sarah bíborosnak is, aki azt mondja, szeretnék velünk elhitetni, hogy az Isten meghalt, nincs. Nem új gondolat ez a filozófia világában, és ott van a gyakorlatban sok-sok ember életében. Majd, ha nagy bajjal találom szemben magam, akkor majd keresem az Istent, de most nincs rá szükségem – mondják. Az ember elhiteti magával, hogy a szabadsága Isten nélkül kiteljesedik, miközben igazi emberségét és önmagát veszíti el” – mondta a püspök, majd nemcsak a nagy és égbe- kiáltó bűnökre hívta fel a figyelmet, hanem azokra az apró vétkekre, amelyek naponta mérgezik az életet, amelyek megkötözik és tönkre is teszik. „Amikor az ember rádöbben, milyen sötétségben, megkötözöttségben, milyen terhek alatt és bilincsekben tengeti életét, akkor megtapasztalhatja a felfoghatatlan titkot, hogy Isten elküldte nekünk Egyszülött Fiát, hogy megváltson minket. Aki magára vett minden bűnünket, hogy szabaddá tegyen bennünket. Nem tudunk eléggé hálásak lenni ezért, nem tudjuk eléggé imádni az Urat, és nem tudjuk eléggé megköszönni ezt a fölfoghatatlan, végtelen, örök szeretet.”

Beszédében a püspök azt is hangsúlyozta, hogy az egyházban a papnak feladata és küldetése, hogy áldozatot mutasson be. „Ahol nincs áldozat, ott nem beszélhetünk papságról. Egyházunkban a pap Krisztus áldozatát jeleníti meg, de mindannyiunknak kell megjelenítenünk ezt az áldozatot életünkben, meg kell élnünk. Az új misekönyv szövegében a felajánlás után így hangzik a kérés: imádkozzatok, hogy az én áldozatom és a ti áldozataitok kedvesek legyenek az Isten színe előtt. … Ahogy Krisztus kiüresítette és nekünk adta önmagát, valamiféleképpen a papnak is ki kell üresíteni önmagát az emberi vágyakból, az emberi törekvésekből, hogy egészen Istennek adja magát. A szentek életében is, ez az önátadás nem a világnak szól, hanem Krisztusnak, és ebben az örök célban teljesedik ki. De fontos az is, hogy a hívek a maguk imádságaival és áldozataival segítsék a papságot, hogy ezt a magasztos, de ugyanakkor nehéz szolgálatot képesek legyenek teljes szívvel és lélekkel megélni, a világot az Örök Atya országába vezetni.”

A közös szentségimádáson Spányi Antal püspök azért imádkozott, hogy a papok egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz, akinek szolgálatára szentelték életüket, és egységben az Úrral végezzék a rájuk váró feladatokat. Elmondta a Prohászka Imaszövetség imáját új papi és szerzetesi hivatásokért, kérte, hogy a fiatalok hallják meg Isten szavát és kövessék azt. Majd Prohászka püspök gondolataival fohászkodott, hogy a Szentlélek emelje fel a papokat és a híveket Isten jelenlétébe. Imádkozott minden papért, aki magányos, aki misszióban, veszélyek között végzi szolgálatát, a fiatalokért, hogy kitartsanak hivatásukban, és külön megemlékezett az idősekről, haldoklókról, valamint a tisztítótűzben szenvedő papi lelkekről. A püspök Jézus elé vitte azokat a papokat, akik személyes életében vezették útját és azokat, akiknek imádsággal tartozik még.

 Berta Kata
Fényképeket készítette Kovács Marcell
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

 



Korábbi évek beszámolói:



Kapcsolódó videóanyag

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk