| 2025. 10. 22.
Az emberi méltóság és a szabadság iránti vágy elpusztíthatatlan – Imádságos megemlékezés az 56-os áldozatok emlékére Székesfehérváron
2025.10.22. – A Székesfehérvári Püspökség szervezésében imádságos megemlékezést tartottak idén is, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére a forradalom 69. évfordulóján. A megjelent közéleti vezetőket, a vármegye, a város, valamint a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek képviselőit és az ünneplő közösséget Szakács Péter püspöki titkár köszöntötte.
A Szent István király székesegyház oldalán álló emlékkeresztnél közösen elénekelték a himnuszt, majd Nagy Gáspár: Október végi tiszta lángok című versét hallhatták a résztvevők Szűcs Boglárka, a Székesfehérvári Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda 12. A osztályos tanulója előadásában.
Az 56-os szabadságharc és forradalom áldozataira emlékezve és az eseményeket átélők előtt fejet hajtva Dolhai Attila, a Vörösmarty Színház igazgatója mondta el ünnepi beszédét. „Ma, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére gyűlünk össze, tisztelettel és hálával hajtunk fejet azok előtt, akik életüket adták a szabadságért, a demokráciáért és az igazságért. Az októberi napok története örök tanúságtétel arról, hogy az emberi méltóság és a szabadság iránti vágy elpusztíthatatlan. S ha valaki el akarná pusztítani, az legkésőbb a harmadik napon feltámad!” - kezdte gondolatait az igazgató, majd Bibó Istvánt idézve szólt a hitből fakadó szabadságról. „...A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem...” 56-ban megszűnt a félelem. Vajon mitől? Talán hittek a szabadságban. S ha mi is hiszünk, megszületik bennünk a remény, hogy képesek vagyunk újra tenni a békéért! A hit Isten ajándéka! Akkor is az, ha valljuk Őt, és akkor is az, ha nem. Gondolkodjunk el együtt arról a hitről, amelyet ’56-os hőseink az ország minden zegzugában, így itt, Székesfehérváron is tanúsítottak! Van-e nekünk ilyen nagy hitünk? Szükséges-e ekkora kihívás nemzetünknek ahhoz, hogy falu és város összekapcsolódjon? Ez a nemzet sokszor bizonyította, hogy képes elfogadni a nehéz időket, és képes újra szülni szabadságát.”
A színházigazgató azzal zárta gondolatait, hogy most, amikor a kihívások és az eltérő vélemények gyakran szétválasztanak bennünket, emlékeznünk kell azokra az értékekre, amelyekért elődeink közösen harcoltak. Legyen az 1956-os forradalom emlékezete számunkra iránymutató, hogy mindig kiálljunk az emberi méltóságért, a szabadságért, közös értékeinkért, és az oly törékeny összetartozásért.
A szónoklatot követően Spányi Antal megyés püspök imádságra hívta a jelenlevőket, amelyben az emlékezés mellett a béke megteremtésének fontosságát hangsúlyozta. „Emlékezni kell, de az nem elég. A hősöknek kijár az imádság, ami az örök élet felé segíti őket. Az imádságban Isten megadja nekünk azt a tisztánlátást, amelyre szükségünk van, hogy az ő példájuk nyomán megtaláljuk feladatunkat, amelyet tennünk kell. Hogy össze tudjunk fogódzkodni, hogy tudjunk tenni a békességért, hogy tudjuk feledni az esztelen háborúsdit, amely nem csak drága, de amely drága életekbe is kerül. A mai megemlékezésünk így szolgálja a múlt hőseinek dicsőségét és üdvösségét és a ma életének teljességét.”
Bencze András evangélikus lelkész az áldozatokért könyörgött, akiket lassan az emberek elfelejtenek, de Isten mindannyiukat személy szerint számontartja. „Te ismered őket, az áldozatokat. Tudod, mikor lebuktak a sortűz után. Mikor kizárták őket az egyetemről, mikor zaklatták családjukat, és véresre verték, akiket kihallgatásra vittek. És bezárultak mögöttük a cellaajtók, és bezárultak fölöttük a jeltelen sírok, s nem lehetett belőlük orvos vagy mérnök, hanem segédmunkásként rejtőztek el valamelyik gyárban, és pohár után nyúltak, és mindenki lenézte őket, de ismered Uram az áldozatokat. Te magad is, Uram, áldozat voltál. … Te ismered az áldozatokat, és erős reményünk, hogy ők is megismerhettek téged. Irgalmadnak és feltámadásodnak erejét!” – hangzott el az imában.
Tavasz Kristóf református lelkész a Felséges Istenhez fohászkodott, aki a mindenható, egy, szent és örökkévaló Isten. „Alázatosan meghódol előtted a mi lelkünk, Te megannyiszor megmutattad igazságos ítéleteidet és szabadító kegyelmedet emberek, népek sorsában, így a mi magyar népünk életében is. Hálával emlékezünk, s köszönjük azokat a derék honfitársainkat, akik szívében nagyobb volt a szabadságvágy, mint a félelem, akik szemében többet ért a tettre kész áldozathozatal, mint a személyes érdek. Köszönjük, hogy hazaszeretetről, bátorságból róluk példát vehetünk, kik Dávidként a Góliáttal néztek szembe. Hisszük, hogy bár életüket kioltották, mégsem vesztesek lettek, s vérontásuk a magyar szabadság kivívásáért nem volt haszontalan, győzelmük ma is ragyog.”
Merényi Zoltán baptista lelkipásztor hálát adott Istennek, hogy nemzetünk több mint ezer éve itt élhet, és kegyelme megtartott bennünket „Hálás a szívünk azért, hogyha elődeinkre gondolunk, különösen azokra, akik példával jártak előttünk, és akik készek voltak életüket is adni a hazáért, készek voltak életüket adni a jövőért, értünk is. Imádkozunk azért, hogy mi, akik most ebben a korban élünk, itt és most tudjuk betölteni küldetésünket, és vond magadhoz Uram a mi szívünket, hogy megismerjünk téged, hogy téged dicsőítsünk, hogy téged kövessünk, hogy a te parancsolataid, a terveid szerint éljük életünket” – zárta imáját a lelkész.
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői helyezték el közös koszorújukat az emlékkeresztnél, az 56-os áldozatokra emlékezve. Majd a közéleti vezetők koszorúztak és hajtottak fejet a hősök emléke előtt. Számos emlékező helyezett el virágot az áldozatok nevét hordozó emléktábla előtt.
A megemlékezésen részt vettek Törő Gábor és Tessely Zoltán országgyűlési képviselők, dr. Tanárki Gábor, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főispánja, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és a város alpolgármesterei, Dancs Norbert, a Székesfehérvári Járási Hivatal vezetője, Garas László vezérőrnagy, a Magyar Honvédség NATO és Közép-európai Többnemzeti Hadosztály Parancsnokságának törzsfőnöke, Szabó Vendel rendőr dandártábornok, a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság főkapitánya, Malét Márton rendőr alezredes, a Székesfehérvári Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának vezetője, dr. Hábermayer Tamás tűzoltó ezredes, a Fejér Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója , Rabóczki Zsolt tűzoltó alezredes, a Székesfehérvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség kirendeltségvezetője, dr. Bakos Gábor, a Fejér Vármegyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház főigazgatója, az ’56-os szervezetek, intézmények képviselői, a Történelmi Vitézi Rend tagjai, valamint a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda 8. osztályos tanulói.
Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
