| 2021. 10. 13.
Eucharisztikus lelkületű püspök volt – Prohászka Ottokárra emlékeztek Székesfehérváron, születése évfordulóján
2021.10.11. – Székesfehérvár 15. püspökére, Prohászka Ottokárra emlékeztek születése 163. évfordulóján, Székesfehérváron, a főpásztor tiszteletére épített emléktemplomban. A megemlékezésen Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros Prohászka és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok kapcsolatáról tartott előadást, amelyben többek között azt vizsgálta, Fehérvár egykori főpásztora hogyan tekintett vissza a Bécsben, 1912-ben megrendezett világtalálkozóra. Spányi Antal püspök, a székesfehérvári egyházmegye megjelent papságával tartott ünnepi szentmisében méltatta püspökelődjét.
„Nagy öröm újra összejönni, hiszen két éve sikerült utoljára a hagyományos kereteket mindenben megtartva, Prohászka megemlékezést tartanunk, előadással, emlékmisével egyaránt” – kezdte előadását Mózessy Gergely, majd arról beszélt, itt vagyunk a Magyarországon ünnepelt Eucharisztikus Kongresszus után, ami lehetőséget ad arra, hogy Prohászka Ottokár csodálatraméltó eucharisztikus lelkületére emlékezzünk. De a történész nem eshet abba a hibába, hogy olyan területekre kalandozik, ami nem az övé, mert erről a lelkületről egy teológus, egy misztikus, egy költő tud igazán sokat mondani. A történész számára viszont Prohászka és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok kapcsolatrendszere a világon, olyan téma, amit érdemes felidézni, megemlíteni, tárgyalni. „Prohászka felfigyelt ezekre az eseményekre, már 1900-ban ír arról, hogy az egyház erejét látja bennük. És 1912-ben, egy Bécsben rendezett kongresszuson, egy magyar szekcióban fel is szólalt. Számunkra természetesnek tűnik, hogy ő benne van abban a tablóban, akit a világegyházban a katolicizmus felmutat ekkor. De ha meggondoljuk azt, hogy alig egy évvel korábban került indexre két könyve, és gyakorlatilag a nemzetközi világ felé való felmutatása egyfajta rehabilitáció irányába tett lépés is, akkor ez egy nagyon merész húzás a szervezőktől. Egyébként egy kiváló előadást tartott az intelligencia és az Eucharisztia kapcsolatáról.”
A történész arról is beszélt, megdöbbentő, hogy az 1938-as, viszonylag jól ismert Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán miként került elő Prohászka. Ekkor már nem élt, és újratemetése néhány nappal a Kongresszus után történt. De a világtalálkozó előkészítő anyagaiban sokszor és sokan hivatkoztak rá, és nagyon érdekes, hogy a Budapesti Kongresszus alatt nyílt egy Karitász kiállítás, amelyen látható volt egy Prohászka-festmény is. Merthogy, a cselekvő szeretetről, a Karitászról Magyarországon a harmincas években nem lehetett úgy beszélni, hogy nem emlegetik Fehérvár püspökét. Ez önmagában is nagyon fontos, az meg különlegesen érdekes, hogy volt, aki a kongresszusi élményeit nem tudta máshogy elmondani, mint hogy Prohászka beszédeihez hasonlatosnak tekintette a pápai legátus szavainak hallgatását. Ezt Kovács Sándor kecskeméti plébános írja egy újságban. Aztán Pacelli bíborosból nem sokkal később XII. Piusz néven pápa lesz, Kovács Sándor pedig szombathelyi püspök –tudtuk meg a valóban érdekes és újdonságokat felsorakoztató előadásból.
Ezt követően Tóth Tamás plébános köszöntőjében azt hangsúlyozta, Prohászka püspök élete azzal szembesít bennünket, hogy ne magunk körül forogva éljük meg az istenkapcsolatunkat. Felmutatta a püspök temetési fejfáját, amelyen egyszerűen csak neve, és halálozási dátuma volt. Ez a rendkívüli tehetséggel és zsenialitással megáldott püspök nyilvánvalóan megtalálta a titkot: akkor tudjuk imádni Istent, ha felfedezzük őt az egyszerűségben.
Spányi Antal püspök a szentmise elején köszöntötte a Szociális Missziótársulat nővéreit, zarándokokat, a cserkészeket, a katolikus iskolákat képviselő tanulókat és pedagógusokat, a Prohászka Imaszövetség tagjait. Elmondta, Prohászka lánglelkű püspök volt, akinek szellemi-lelki hatása mind a mai napig érezhető, és nem csak a magyarországi egyházban. „Kérjük, hogy Ő, aki az égben imádkozik, hallgassa meg és közvetítse imáinkat. Imádkozzon papokért, akik Krisztus szolgálatában hűségesek és békét találnak, mint amilyen Ő is volt. Tanítson bennünket, hogy legyen számunkra is mindennél fontosabb az a Krisztus, aki az Eucharisztiában közel jön hozzánk.”
A főpásztor felhívta a figyelmet a világban uralkodó hitetlenségről, keresztény ellenességről. Hangsúlyozta a bátor keresztény tanúságtevés fontosságát, amelyre jó példa volt az 52. Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus minden eseménye. Prohászka püspököt méltatva elmondta: „Az embereknek szükségük van példaképekre. Látjuk Krisztust magunk előtt, isteni felségét csodáljuk és imádjuk. Jó nekünk, hogy egy hozzánk hasonló ízig-vérig ember, aki küzdött, örült, hasonló módon élte az életet, képes volt a krisztusi eszményeket megvalósítani magában. Prohászka Ottokár példakép nekünk abban, ahogy szerette a felebarátot, ahogy odafordult a teremtett világhoz. Példakép abban, ahogy próbált elmélyedni Isten üzenetében, ahogy imádta Istent, és példakép abban is, ahogy az Eucharisztiát tisztelte, imádta, szerette. Életének középpontjában minden bizonnyal az Úr Krisztus volt, akit az Oltáriszentségben naponta hosszú időn keresztül imádott. Akihez elvitte a maga életének a fájdalmait és keresztjeit, és akinek a szeretetébe ajánlotta mindazokat, akiket az isteni gondviselés rábízott, mint pásztorra. Hogyha ezekből a tulajdonságokból megsejtünk valamit, elénk áll egy fenséges ember, és Isten kegyelméből látjuk, hogy azt, amit Krisztus mondott, meg lehet élni. Meg tudta élni a szentek között Prohászka Ottokár, aki reméljük, egyszer majd ott lesz a boldogok és a szentek között a mennyben. Őáltala mi is meg tudjuk élni ezt, csak rajtunk múlik, hogy megtesszük-e. Adja az Úr, hogy éppen Prohászka püspök égi támogatására, mi, akik tiszteljük és szeretjük, tudjuk követni az ő példáját, és vele együtt tudjunk Krisztus nyomában járni.”
A főpásztor végül beszélt az Eucharisztia lelkületével áthatott Prohászkáról, aki látta a világot, és szerette annak szépségét, amelyben minden a Teremtő Isten gazdagságát csodálta. Arra buzdított, hogy mi is a püspökkel együtt akarjuk az Oltáriszentséget őrizni lelkünkben, hogy az életünket vezérelje. Keressük ennek útját és módját, mert feladatunk van és küldetésünk, hogy a világot átjárjuk Krisztus szeretetének kovászával, amelyet a világ a maga sötétségével, erőszakosságával nem ért meg, sőt elpusztítani akar. A keresztény ember küldetése ez. Prohászka ezt a küldetést teljesítette, és mi is a magunk környezetében, hozzá hasonlóan hűségesen teljesítsük.
A hagyományosan ünnepi alkalom egyben a Prohászka Imaszövetség közös, éves hálaadó- és imaalkalma is volt. A szentmise végén az ünnepség résztvevői a főpásztor vezetésével, az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél közösen imádkoztak Prohászka Ottokár püspök mielőbbi boldoggá avatásáért.
Berta Kata
Képek: Somogyi Tamás
Videó: Bágya Ferenc, Somogyi Tamás és Berta Kata
Korábbi évek beszámolói:
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
| 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
| 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
| 28 | 29 | 30 | 31 |
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
