Egyházmegyei Ifjúsági Zarándoklat - kétnapos - beszámoló

2019. 09. 27. | | 2019. 10. 09.

 

 

 

 A Székesfehérvári Egyházmegyei Ifjúsági Zarándoklat idei témája: Lélek, merre hívsz?

2019. szeptember 27-28. - 200 összegyűlt fiatal együtt élte meg hitét, együtt imádkozott, játszott, zarándokolt, ajánlotta fel útját, miközben egymás előtt is példát mutattak. Péntek este törökbálinti, velencei, móri fiatalok tettek tanúságot, hogyan élik meg a hitüket, milyen fontos az, hogy a hitet közösségben lehet megélni, erősíteni, vagy egyáltalán felfedezni. Szombaton csákvári fiatalok A kis herceg egy  átdolgozását adták elő, mely után kiscsoportokban beszélhettük meg, hogy nekem miben kell erősödnöm, vagy miben tudok erősíteni másokat egy közösségben. Idén kivételesen Csókakőre zarándokoltunk át, gyönyörű őszi tájon keresztül. Ott Brindisi Szent Lőrincről és a kapucinusokról hallhattunk előadást Virth József atyától, majd a csókakői templomban Hajdú Ferenc atya tartotta az ünnepi szentmisét.

Azzal a boldog válasszal térhetett mindenki haza, hogy a Lélek közösségbe hív! Istennel, társaimmal, önmagammal.

A péntek esti tanúságtételek egyike: „Felvállalom a hitem”

Pejkó Sándor (15 éves móri fiatal) tanúságtétele:

Amikor nyolcadikos voltam, év vége felé, amikor már a középsulikon gondolkozott mindenki, elkezdtem azon aggódni, hogy mi lesz, ha nem értenek meg? Mi lesz, ha nem fogadnak be? Mi lesz, ha piszkálni fognak a hitem miatt?
Megkérdeztem az atyát, hogy mi a véleménye, és azt mondta, hogy imádkozzak, és bátran cselekedjek.
Ez bevált! Elmondtam, és senki sem piszkált vagy gúnyolódott.  
Nem az a fontos, hogy azt nézzük, hogy a másik ember több misére megy el, vagy sokkal több dolgot csinál, ha oda se figyel. A lényeg, hogy ha kevesebben is vagy ott, de tényleg ott legyél! Misén odafigyelj, megértsd, gondolkozz a hallottakon, ne kalandozz el!
Az edzőm is azt szokta mondani meccsek előtt, hogy „nem az a lényeg, hogy eltörjük mindenki lábát, és úgy nyerjünk, hanem élvezzük, akár nyerünk, akár nem”.
Én belenőttem az egyházba. Már egészen kis korom óta, kb 2. osztályos korom óta járok keresztény eseményekre, alkalmakra, például hittantáborba. Idén már segítőként mehettem ebbe a táborba.
Ez a nagyvelegi hittantábor, (reklám helye), ami arról szól, hogy fognak egy témát, legyen bármi, a Pinokkiótól elkezdve a Jónás a halban-on keresztül a Toy story-ig bármi, és hozzárakják a kereszténységet.
És ez eszméletlen, elképesztő, hogy milyen odaadással, beleéléssel játszanak egy színdarabot, vagy hogy hogyan építik bele a programokba a két dolgot, vagy hogy hogyan játszanak a gyerekekkel! Közben azt a figyelmet, amit a gyerekektől látni szoktam..., huh... az valami csodálatos...az valami elképesztő, azt az érzést, amit akkor érezni lehet...lehetetlen leírni...
Ez az érzés az, ami mindenhol ott van.
Ez az érzés az, ami emberek millióit mozgatja meg.
Ez az érzés az, ami megtanít szeretni, tisztelni.
Ez az érzés az, ami minden vallásos koncertben, zarándoklatban, táborban ott van.
Ezt az érzést nem lehet szavakba önteni, de én megpróbálom.
Ez az érzés: a hit!

www.facebook.com/Ifjusag

Virág Orsolya

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 

Képtár

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk