| 2026. 06. 05.
„Ha meghalunk vele, majd élünk is vele”– Elsőcsütörtöki közös imádság a székesfehérvári Szent Sebestyén-templomban
2026.06.04. – Közös imádságra, az Eucharisztia ünneplésére gyűltek egybe a hívek Székesfehérvár katolikus egyházközségeiből, hogy a megyés főpásztorral és papjaikkal együtt fohászkodjanak papi és szerzetesi hivatásokért. A Szent Sebestyén-templomban Spányi Antal püspök szentbeszédében arra mutatott rá, Isten kegyelméből a végsőkig ki kell tartani a hitben. A ránk váró megpróbáltatások idején is követnünk kell az igazságot, amit Jézus tanított nekünk.
Nyárai-Horváth István plébános köszöntőjében Szent Pál Timóteusnak írt levelét idézve arról beszélt, nem alkudhatunk meg hitünk gyakorlásában, hanem hősi módon kell Krisztussal együtt járni utunkat. „Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk. Nem szoktuk a kereszténységet annyira komolyra venni, hogy most meg is kell halni érte. Sőt, általában azt nézegetjük, mennyit engedhetünk, hogy még hívőnek mondhassuk magunkat. … A dél-amerikai Dávila filozófus gondolkodott arról, hogy ha a vallás és az erkölcs elszakad egymástól, vajon melyik fog teljességében megmaradni. És azt fontolgatta, hogy ha valaki önmagát középpontba állító életet él – amit sokszor megengedünk –, akkor azt fogja kapni, hogy önmagával fog örökre eltelni. Lehet, hogy ez a kárhozat. Aki pedig mindig kész volt magát elajándékozni, és a Jóistennek a nagyságát vagy dicsőségét megélni, annak pedig maga Isten lesz az örök jutalma.”
Spányi Antal püspök beszédében rámutatott, milyen úton haladtak azok az egyháziak, akik nem akartak a végsőkig kitartani, hogy az Isten kegyelmével együttműködjenek. Majd olyan szentek és hitvallók példáját hozta, akik megmutatták nekünk, hogyan lehet a legnehezebb megpróbáltatás idején is kereszténynek maradni. „Igen, a hitet, a kereszténységet, az egyház tanítását csak halálosan komolyan lehet venni. A hitvallók, a vértanúk mind így vették. Így vette Márton Áron és Mindszenty, így vette Prohászka, Kaszap, vagy Bogner Mária Margit. És így vették a többiek is, a XX. század nagy magyar szentjei, vértanúi, üldözöttjei. De olyan jó azt is látni, hogy az Isten milyen irgalmas és jó, hogy megbocsát, és új lehetőséget ad. Ha tőlünk azt várja, hogy bocsássunk meg egymásnak hetvenszer hétszer, akkor ő is biztos megbocsát nekünk mindannyiszor, ahányszor csak kérjük a bocsánatát. Vagy ahányszor csak arra van szükségünk, hogy ne a gyarlóságainkat nézze, ne a hibáinkat tartsa számon, hanem hogy szeretetével újra meg újra megerősítsen, fölemeljen, új erőt adjon nekünk. Új lelkesedést, új hitet, új reményt, új lángoló lelkű szeretetet. Ez nem megy magától. Ezt mindenki Krisztustól kapja. … Ehhez pedig az Oltáriszentségre van szükségünk, amelyben Krisztus önmagát adja. Ott találkozunk az Ő erejével, ott tapasztaljuk meg szeretetét” – hangzott el a beszédben. A szentmisét követő szentórában a főpásztor azért imádkozott, hogy életünk során mindig felismerjük Isten megbocsátó és szerető jelenlétét.
Az imaalkalmon Kissevichné-Toldi Hajnalka katolikus életvédő is felszólalt. Elmondta, amióta legalizálták Magyarországon az abortuszt, 6,5 millió magzatot veszített el az ország. Van egy kezdeményezés a katolikus egyházon belül, aminek az a neve, hogy lelki adoptálás, ami annyit tesz, hogy kilenc hónapon át imádkoznak egy veszélyben levő magzatért. Az imádsághoz bárki csatlakozhat július 2-án, a Prohászka-templomban, ahol ünnepélyesen elköteleződnek, akik vállalják a lelki örökbefogadást.
Hamarosan képek is megtekinthetők lesznek ezen az oldalon.
Berta Kata
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
