Hitoktatói, világi lelkipásztori munkatársi nagyböjti lelkinap - beszámoló

2012. 03. 24. | | frissítve 2012. 03. 27.

 

 A munkanap ellenére sokan jelentek meg az idei nagyböjti hitoktatói lelkigyakorlaton, melynek központi témája az idei év lelki tematikája, az új evangelizáció volt. Dózsa István, mezőföldi esperes atya vezette a lelki készületet. Szentbeszédében kiemelte, hogy nem valami újdonságot keresünk, hanem a korábbi lelki évekhez hasonlóan Isten fényében vizsgáljuk meg hitünk egy-egy mozzanatát. Nem módszereket és praktikákat szeretnénk találni, hanem Isten szeretetébe bensőségesen bekapcsolódó lélekkel vágyunk kiteljesíteni köztünk és a világban Isten országát. Az új evangelizáció mozgató erejének pedig ugyannak kell lennie, mint aki az újszövetség mozgató ereje: a köztünk élő Jézusnak.

 

jelenlévők



A szentmise előtt és során lehetőség volt gyónás keretében is a kiengesztelődésre.

A lelki nap Ugrits Tamás atya koordinálása mellett a szentmise után a megszokott módon a Szent István Művelődési házban folytatódott. Dózsa István elmélkedését énekkel gazdagította a vele Enyingről érkezett Papsajt dalárda kórus egy része. A nagyböjtre hangoló elmélkedés a keresztút stációi mentén a hit, remény és szeretet isteni erényeket vizsgálta.

A keresztút összessége markáns módon Jézus hitének próbatétele. A három elesés a remény fokozatait jelentik. Az első, lehet akár véletlen megbotlás, hiszen az út elején történik. A második az emberi erőfeszítések kudarca, hiszen Mária, Veronika és Cirenei Simon konkrét támogatása után történik. A harmadik a cél előtti, minden emberi erőfeszítésen túli, minden emberi remény megszűnése utáni elesés. Mária, Simon és Veronika a Krisztust követő és a Krisztus felé hajló tevőleges szeretetnek a példáit jelentik.

Az új evangelizáció fényében az első elesésen egyházközségeink nagy része már túljutott, vagy éppen elszenvedi. A második stáció most következik: keressük az emberi módját a segítésnek, Isten üzenetének a továbbadásához, Istenben való életnek. És az út idővel minden emberi remény megsemmisülése felé halad. Ez hozzásegíthet minket ahhoz, hogy végre valóban teljes mivoltunkban az élő Isten felé forduljunk, az Ő akaratát akarjuk életünkben megvalósulni engedni.

Dózsa István azzal fejezte be elmélkedését, hogy nem tudja megmondani, mik az új evangelizáció eszközei, de aki – az emberi reménytelenség ellenére is bízva Istenben – engedi működni magában a Szentlelket, az fogja tudni, mit tegyen.

Ugrits Tamás elmondta, hogy mennyire fontos egy papnak, hogy a hívek imádkoznak érte; köszönte és kérte továbbra is ezt az imádságot, melyben gyökerezik közösség.

Spányi Antal záróbeszédében fölhívta a figyelmet arra, hogy az evangelizáció nem csak egy egyszeri, kiemelkedő esemény, hanem folyamat; mely során nem is annyira a megérkezés, mint az Isten felé való elindulás a fontos. Ezt az elindulást nekünk, magunknak önmagunkban kell elkezdenünk, minden nap meg kell tennünk az aznapra jutó kis lépést a haladáshoz. Istenre figyelve, közösségben gondolkodva tegyünk a személyes kapcsolatunkért: Istennel és embertársainkkal. Csak Istenhez közeledve lehetséges az új evangelizáció – ha ezt megtesszük, akkor ez már önmagában is tanúságtevő élet, és ebből fog kinőni az evangelizáció megújult módja és megvalósulása.

A lelki nap a személyes kapcsolatok ápolásának is teret adó szeretetvendégséggel zárult.

- Marian -

 


 

Korábbi évek beszámolói:

 


 

 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár


< 2020. augusztus >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            

 


 

 



 


 




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk