Főoldal > Híreink > 164 éve született Prohászka Ottokár püspök

164 éve született Prohászka Ottokár püspök - beszámoló

2022. 10. 10. |

| 2022. 10. 11.

A politikus Prohászka – Prohászka Ottokár püspökre emlékeztek Székesfehérváron

2022.10.10. – 1858. október 10-én született Prohászka Ottokár, Magyarország Apostola és Tanítója. Születésének 164. évfordulója alkalmából a Vasútvidéki Prohászka-templomban a székesfehérvári egyházmegye konferenciával, püspöki szentmisével és közös imádsággal tisztelgett Székesfehérvár 15. püspöke előtt. A megemlékezésen a templom megtelt zarándokokkal, Prohászka-tisztelőkkel.

Az évente kétszer tartott Prohászka-konferenciák a főpásztor életének egy-egy pillanatát, egy-egy szakterületen végzett munkáját, tevékenységének különböző területeit, megannyi aktivitását mutatják be. A nagy püspök születése évfordulóján Mózessy Gergely gyűjteményigazgató, püspöki levéltáros ezúttal a politikus Prohászka alakját vázolta fel a hallgatóság elé. Az igazgató mindenekelőtt megemlékezett a közelmúltban elhunyt Szabó Ferenc SJ szerzetes pap, teológus, költő, műfordítóról, akinek élenjáró szerepe volt a Prohászka-kutatásban. Majd rátért előadásának apropójára, miszerint 100 esztendeje, 1922. február 16-án tartotta utolsó, 315. ülését az 1920-ban összeülő nemzetgyűlés, amelynek a fehérvári püspök – egyetlen főpapként – tagja volt. Prohászka a pártpolitika színpadáról 100 esztendeje véglegesen távozott, és ez a centenárium lehetőséget adott arra, hogy az előadó mérlegre tegye a főpásztor viszonyulását a politikához; vizsgálja a politikusi attitűd szerepét a Prohászka-életműben. Az előadó Prohászka Ottokár politikai pályafutásának kezdetét az 1890-es évek derekára tette, amikor az esztergomi szeminárium tanáraként a közéletiséget rendkívül fontosnak tartotta, és a Rómában magába szívott elveknek megfelelően sürgette a jó sajtó ügyének felkarolását, a szociális kérdés fontosságának felismerését. „Keresztényszociális eszméket hirdetett a sajtóban. Az ettől eltérő, ellenfélnek tekinthető politikai ideológiákat – a liberalizmust és a szociáldemokrata-marxista gondolatvilágot – nem csak azok jelszavai szintjén ismerte. Mélyebb elemzéseket írt róluk, és pozitív törekvéseiket, történelmi érdemeiket is képes volt elismerni – de veszélyeikkel is tisztában volt. Politikai aktivizálódásának közvetlen oka azonban az a korabeli magyarországi egyházpolitikai környezet volt, amelyben a kor egyházfői meglehetősen esetlenül mozogtak” – kezdte előadását Mózessy Gergely, majd Prohászka közéleti tevékenységének második szakaszát mutatta be, amikor püspöki méltósága miatt automatikusan lett az országgyűlés felső házának, a főrendiháznak tagja. Ott egyedi hangot képviselt: pragmatikusan szavazott, de előremutató elvi megnyilatkozásai voltak. „Átélte a forradalmak korát. Valójában a sajtó maradt aktivitásának terepe, ahol földreformért, katolikus autonómiáért, az iskolai vallásoktatás – legalább fakultatív – megtartásáért szállt síkra. 1919. július 20-án így tekintett vissza saját politikai szerepvállalására. „A politikáról mindig irtóztam […] Nem nekem való; […] nem akarom politikához kötni az egyház sorsát (hol van politika, mely előbb-utóbb sok kifogás alá nem esik, s alávaló praktikákba nem elegyedik […] ?!)…” Ezek után nem csodálhatjuk, hogy a tanácsköztársaság rendszerének bukása után közvetlenül Prohászkát még nem találjuk ott abban a pezsgő világban, amiben formálódik a későbbi keresztény politika elitje” – jegyezte meg az előadó.

Mózessy Gergely a püspök politikusi pályafutásának harmadik szakaszát a nemzetgyűlési képviselőségének korszakára helyezte 1920–1922 között. „1920. január 11-én tartott választási programbeszédében az államforma-kérdés terén a királyság mellé állt – hangsúlyozva, hogy a pártoknak nem közjogi, hanem gazdasági kérdések köré kéne szerveződnie. A hadsereg megerősítésének szükségét vallotta. Keresztény politikát hirdetett, a modernizáció és a létbiztonság megteremtésének szükségességét. Ehhez földreformot, mezőgazdasági szövetkezetek létesítését tartotta szükségesnek, de a munkáskérdés és a tanoncképzés fontosságát is felvetette. Kiemelte a hadviseltek és rokkantak iránti társadalmi kötelezettséget. Korán kiábrándult a csak jelszavaiban keresztény pártpolitikából. Bár felkérték rá, miniszterséget, miniszterelnökséget nem vállalt, de a kormányzó párt elnöke volt 1920 nyarától 1921 februárjáig. Pártelnökként mindössze két parlamenti beszédet tartott. Az elsőt a numerus clausus törvény vitájában. Ez egy nagyon is konkrét problémát – az egyetemek háborús évek okozta túlzsúfoltságát igyekezett rendezni, de a vidéki egyetemeken nem is tudták végrehajtani. Igaz, hogy a törvény fő gondolati magvát Prohászka 1918-as cikkeiben megtalálhatjuk, de a törvényjavaslatot nem ő kezdeményezte, és nem ő nyújtotta be. Jogkorlátozó intézkedés volt – de nem jogfosztó, így a későbbi náci zsidótörvények előfutárának való beállítása alapvetően téves” – hangzott el az előadásban.

A történész-levéltáros végül így összegezte Prohászka püspök közéleti szereplését: „Prohászka nagyon korán felismerte a politika társadalomalakító szerepét, és ezért – mint mindenbe, az élet egész „vonalán” – ebbe is bele akarta vinni a keresztényeket és a kereszténységet. Már a 19. század végén is így lépett fel, amikor ez nem számított „korszerűnek”. 1919 őszén már csak ez a politika számított kiútnak. Természetes, hogy mögé állt. De sokkal találóbb Schütz Antal minősítése, aki nem „ideológusnak”, hanem „a keresztény kurzus spirituálisának” mondja a püspököt. Prohászka ugyanis nemcsak népszerűsítette e politikát, hanem kritizálta is, ha nem találta eléggé kereszténynek. … Azzal szembesült, hogy a társadalom egy keresztény politikához valójában nem elég keresztény (még? vagy már?…) – s ekkor apostolként újra a társadalmat akarta felrázni. …Hirdetve és tudva: a szükséges változást mindig magunkon kell kezdenünk.”

A konferencia után Tóth Tamás plébános köszöntötte a főpásztort és a megjelent közéleti vezetőket, Cser-Palkovics András polgármestert, Mészáros Attila alpolgármestert, a képviselőket, a Prohászka Imaszövetség tagjait, az intézményvezetőket, cserkészeket, a Szent Imre-iskolásokat, a híveket és nem utolsósorban paptársait. Az egyházmegye papságával tartott szentmisében Spányi Antal püspök külön köszöntötte a legfiatalabb Prohászka Imacsoport tagjait a Budapesti Egyetemi templomból, majd imádkozott Szabó Ferenc jezsuita író, tudós lelki üdvéért.

Beszédében a megyés püspök kiemelten fontosnak tartotta, hogy figyeljünk Prohászka Ottokárnak a Lélek által kimondott szavaira, a mai, minden szempontból bizonytalanná vált világban. A főpásztor felsorolta az értékvesztett modern gondolkodás számos csapdáját, amelynek hatása riasztó jövőképet tár elénk. Megemlítette Aldous Leonard Huxley, Szép új világ című művét, és Harari tudományos bestsellerjeit, amelyek jól illusztrálják ezt a jövőt. Beszélt a nemiséggel kapcsolatos manipulációkról, a globalizáció, a háború, a gazdasági válság, az abortusz következményeiről, a keresztényüldözésről. Felolvasott Prohászka 100 évvel ezelőtt, 1922 októberében, az aradi vértanúk emléknapján elhangzott beszédéből, amelynek gondolatai útmutatóak, ma is aktuálisak. „Prohászka az „elfajult” liberalizmus ellenfele volt, miközben elismerte-méltatta a nemzeti liberalizmus vívmányait. Azzal kezdte beszédét, hogy „egy nagy európai államférfi” Európa három vértanú nemzete között említette Magyarországot; az aradi vértanúk emléknapja elsősorban a magyar ifjúság ünnepe, mert „a mindhalálig való hűség, rendületlenség és kitartás az erkölcsi győzelem diadalának szimbóluma”. Prohászka arra buzdította a fiatalságot, hogy álljon a „nagy eszményiségek, a nagy, fenséges hitelvek alapjára”. A legfontosabb a püspök szerint: „a keresztény eszményiségnek, a hitnek” az alapja, ezt a letűnt korszakban „nem lehetett hirdetni, és nem lehetett terjeszteni” az egyetemeken. „Szeretjük a kultúrát, de értsük meg, hogy a nyugati kultúra lelke a szent kereszténység. Mi akarjuk a szent népszabadságot és haladást, de akarunk alája alapot, gyökeret. … Nekünk az erkölcsöt a szent kereszténység adja.”

Spányi Antal püspök végül Prohászka sokat vitatott szavait idézte: „Magyarországot nem bízhatjuk másra, mint magyarokra. Figyelmeztetem az ifjúságot: Mi nem gyűlölünk senkit. Mi vagyunk olyan keresztények, hogy a gyűlölet az idegen nekünk. De mi szeretünk, nagyon szeretünk. Szeretjük magunkat jobban, mint az idegent, és szeretjük azért jobban, mert az evangélium is azt mondja: szeresd felebarátodat, tehát az idegent is, de úgy, mint magadat. Vagyis magadat jobban, mert a te szereteted, az önmaga-szeretet a zsinórmértéke minden más szeretetnek. Semmiféle olyan elvet nem vállalhatunk, amely azt eredményezi, hogy az ember tönkremenjen rajta. Magyar ifjúság, szeresd magadat, szeresd jövődet, szeresd hazádat, és szeresd a magyar nemzetet nagyon, de nagyon szeresd!”

Prohászka ebben a beszédben nem a nemzeti liberalizmus hagyományát támadta, hanem annak – meggyőződése szerint – elfajult, hitközönybe, materializmusba torkolló változatát; az ifjúságot munkára – elsődlegesen önmagán végzett munkára – buzdította, s kifejtette, hogy „ha a magyar ifjúság újjá akarja építeni ezt a gyászba borult országot, akkor vissza kell térnie először a hithez, másodszor a hazához, s harmadszor az összetartás alapjára – összegezte Prohászka beszédét a főpásztor.

Végezetül a püspök az Európai Unió egyik alapítóját, a luxemburgi születésű német–francia kereszténydemokrata politikust, Robert Schumant idézte. „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz." És emlékeztetett Antal József, egykori miniszterelnök szavaira, aki a halálos ágyán így vallott: „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak ennek van jövője” – zárta gondolatait Spányi Antal püspök.

A szentmise végén az ünnepség résztvevői megkoszorúzták a lánglelkű püspöknek a Vasútvidéki Prohászka Emléktemplomban lévő sírját. Az Orbán Antal szobrászművész által készített márvány síremléknél közösen imádkoztak Prohászka Ottokár boldoggá avatásáért és közbenjárásáért.

Az ünnepi alkalmon a Prohászka Imaszövetség tagjai átvehették a Szent Gellért Kiadó és Nyomda által megjelentetett Prohászka-kalendáriumot.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió

Korábbi évek beszámolói: