Főoldal > Híreink > Egyházmegyei Zarándoklat Bodajkra

Egyházmegyei Zarándoklat Bodajkra - beszámoló

2022. 09. 11. |

| 2022. 09. 11.

Sebeinket bekötözted, Ó bodajki Mária! – Mária neve ünnepén a hagyományos bodajki búcsúi szentmisét Spányi Antal megyés püspök mutatta be

2022.09.11. – Évről évre többen zarándokolnak el Bodajkra, az ország egyik legősibb és legszebb kegyhelyére, a Mindenkor Segítő Szűzanyához imádkozni, megpihenni, gyógyulni és erőt gyűjteni a hétköznapokra. Különösen is vonzza a híveket Mária neve ünnepe, a kétnapos imádságos búcsú, amelynek főszentmiséjét idén is Spányi Antal megyés püspök mutatta be az egyházmegye megjelent papságával. A főpásztor azt hangsúlyozta: Mária új, kegyelmi életre segít égi közbenjárásával bennünket, akik hozzá zarándokolunk. Köszönettel tartozunk az Ő mindenkor segítő szeretetéért, a szentek közbenjárásáért, a kapott kegyelmekért, a reményért, a hitért, az újrakezdés minden lehetőségéért.

A kétnapos Mária-ünnepen először a Székesfehérvárról, Tatabányáról, Mórról és sok környékbeli településről érkezett gyalogos zarándokokat fogadta ünnepélyesen Mórocz Tamás, a kegyhely plébánosa, majd a délutáni búcsúi program keresztúttal folytatódott. Az éjszakai és hajnali szentmisék, valamint a közösségek által vezetett imádságos virrasztás előtt, elsőként Martos Levente Balázs, a Központi Szeminárium rektora mutatott be szentmisét a főbúcsú előestéjén. Beszédében a rektor arra hívta fel a figyelmet, minden zarándokút emlékeztet bennünket, hogy a földi életben is zarándokok vagyunk. Minden zarándokút kirajzolja a hit útját az indulástól, az úton levésen át a megérkezésig. „Ezen az estén zarándokként érkeztünk ide, és mindannyiunkban közös, hogy keressük a bejáratot a szívünk szentélyébe. Keressük annak a találkozásnak a lehetőségét, amely a hétköznapokból az ünnepbe visz, amely önmagunktól az Istenhez vezet és az Ő szentjeihez. Akik között az első, akit különleges tisztelettel, minden szentnél nagyobb tisztelettel illetünk: Szűz Mária, Jézus Anyja.”

Martos Levente felidézte a találkozásait olyan emberekkel, akik életük zarándokútját járták. „Vannak, akik 20 vagy akár 80 esztendeje úton vannak, zarándokolnak, és keresik Istent a szívük közepén és az élet minden dolgában. Csodálatos látni, hogy mindenki útra kelhet, az egészen fiatal is, aki egyetemista korában először érzi azt, hogy valami nincs rendben, és megéri, hogy minden lépéssel tisztul a kép, hogy az első néhány fájdalmas nap után egyre egyszerűbb az út, és kitisztul, miért kell neki úton lennie. És amikor célba ér a zarándokhelyre, akkor tisztábban megfogalmazza élete értelmét.” Majd a rektor arról beszélt, az angyali üdvözlet után Mária is útra kelt a hegyek közé rokonához, Erzsébethez. A boldogságos Szűz Mária is velünk a zarándokol, hogy mint minden igazán tiszta szívű szent, nekünk segítsen célba érkezni. „A zarándok ember vágyódik arra, hogy odatérdelhessen az oltár elé, a szívünk mélyéből vágyódunk arra, hogy a kedves fiatal nő, aki a kisgyermeket magához öleli itt Bodajkon is, minket is öleljen meg. Ha neki feltárta a szívét, tárja fel nekünk is, ha Őt csitította, csitítson el minket is, ha Őt megvigasztalta, tegyen így velünk is. Ha neki tanítani tudta az élet lépéseit, tanítson minket is.” Zárógondolatként arra biztatta a zarándokokat, nézzenek vissza azokra a kilométerekre, azokra a hetekre és hónapokra, amelyek mögöttük vannak. „Tudatosítanunk kell, hogy zarándoklatunk nem egy elhatározott, egyszeri út, hanem itt és most történik, miközben arra várunk, hogy az ég megnyíljon, hogy Mária jelenlétére rácsodálkozzunk, és Ő kísérjen, vigasztaljon, csitítson minket, és utat mutasson nekünk Fiához, Jézushoz.”

A püspöki búcsúi szentmise elején az újonnan átvett bodajki Boldog Gizella Óvoda gyermekei verssel kedveskedtek a főpásztornak, majd Mórocz Tamás c. apát, a kegyhely plébánosa 118 zsoltár szavaival köszöntötte a megyés püspököt, a megjelent közéleti vezetőket és az egész ünneplő közösséget. „Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban! – „Örömmel és élettel telt meg a felújított és kibővült zarándokudvarunk is, amelyet lassan kinövünk, mert sokan vagyunk, akiknek fontos az Isten szeretete, az Egyház szava, Mária oltalma, ami itt bennünk a békességet, a szeretetet erősíti meg.” Tamás atya megköszönte az EWTN munkatársainak, hogy a búcsúünnepre egy hétig készülhettek a televízió csatornáján keresztül, és bemutathatták az érdeklődőknek Bodajk kincseit.

„Amikor Bodajk ősi kegyhelyének földjére lépünk, szentek lába nyomába lépünk! Homályba vész e legősibb kegyhelyünk kezdetének története. Amit azonban biztosan tudunk, az megindító és felemelő. Évezrednél több idő könyörgő imádsága, könnyes bűnbánata és mosolygós hálaadása teszi szentté ezt a helyet!” – kezdte ünnepi gondolatait Spányi Antal püspök. Visszatekintett a bodajki kegyhely szentistváni gyökereire, a Magyar Szent Család imádságos zarándoklatára, és mindazon szentekre, akik ezen a helyen valaha járhattak. Kiemelte Prohászka Ottokár, a lánglelkű püspök és Mindszenty József hercegprímás történelmi jelentőségű látogatásait. „Azokban a vészterhes napokban a hőslelkű Főpap bátor beszéde és még inkább bátor kiállása megértette a zarándokok tízezreivel, hogy a magyarnak az ősök útján, a hit útján kell járnia, szilárdan megmaradni, és nem szabad árulónak, megalkuvónak lenni. …Tanította, hogy nem hallgathatunk azokra, akik arra akarnak rávenni, hogy ne valljuk meg kereszténységünket, hitünket hallgassuk el a népszámláláson, hogy ne teljesítsük Jézus tanítását, aki azt parancsolta, hogy valljuk meg hitünket a világ előtt! Üldöztetve, de a Szűzanya anyai szeretetétől megerősödve járta tovább rendíthetetlenül a fehérvértanúság útját, amit Isten jelölt ki számára, mely a kommunizmus börtönein és a száműzetés évtizedein át vezetett, de mely végül is legyőzetve győzött!” Majd a megyés püspök arról beszélt, a kegyelemnek csodálatos és megindító helye Bodajk. „Őseinkkel közös katolikus hitünk hozott ide minket is. Mert van nekünk is miért könyörögni, van miért bűnbánatot tartani, és van miért hálát is adnunk! Könyörögni, imádkozni kell, amit a zarándoklat áldozatával tudunk itt erősíteni, nyomatékosítani. Hiszen látjuk, milyen bizonytalanná vált hirtelen a világunk.”

A főpásztor végül a hála lelkületét emelte ki, amiről a számos ügyünkben elmondott kéréseink mellett nem feledkezhetünk el. „Ha itt vagyunk, annak az is oka, hogy sokkal tartozunk az Úrnak, és sok köszönettel tartozunk Mária mindenkor segítő szeretetéért. Hálát kall adnunk szentjeinkért, akik példát adnak helytállásra, kitartásra, a hit megvallására, az igazságért való harcra is. Hálát kell adnunk a kapott kegyelmekért, az újrakezdés minden lehetőségéért. A családok öröméért, a megszületett életekért. Hálával tartozunk azért a reményért, melyet a vezetők hitből fakadó harca ad nekünk, amit sokszor oly nagy túlerővel szemben is megvívnak, a média nagy ellenszelében. Hálát kell adni azokért, akiknek megnyílik a szemük, és felismerik, meglátják a világ hazugságait, de a világban mégis jelen lévő jót is! És hány dolog van, életünk hány történése, amiért talán még nem mondtunk egy Deo gratias-t, egy Hála Istent sem, mert természetesnek vettük, nem ismertük fel ajándék voltát. Hányan bízták ránk lelküket, kérve, hogy imádkozzunk értük! Mindezt a jámbor kérést most odatehetjük a Szűzanya szívére!” Az ünnepi szentmise után a szentséget körmenetben kísérték vissza a kegytemplomba, majd a hagyományos oltárkerülés és a keresztútjárás következett a bodajki kálváriadombon. A bodajki búcsú közös imádsággal és szentmisével zárult. Sebeinket bekötözted, Ó bodajki Mária! – hangzott fel Bodajk himnusza.

Berta Kata
Fényképeket készítette dr. Berta Gábor
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió és EWTN

Korábbi évek beszámolói: