Adventi hitoktatói és világi lelkipásztori munkatársi lelkinap - beszámoló

2024. 12. 14. | | 2024. 12. 14.

 

 

 

Reményteli találkozásra, kiengesztelődésre hív a jubileumi szentév – Hitoktatók és lelkipásztori munkatársak adventi lelkinapja Székesfehérváron

2024.12.14. – Az adventi készület idején nemcsak a várva várt ünnepre, hanem a remény évére is hangolódtak a Székesfehérvári Egyházmegye hitoktatóinak és lelkipásztori munkatársainak lelkigyakorlatán. Spányi Antal megyés püspök a szentmisében arra biztatott: készítsük az Úr útját a saját szívünkhöz, hogy hitelesen tudjuk mások szívét is megnyitni az Isten Fiának érkezésére. Szakács Péter püspöki titkár a lelkinapon arról beszélt, a szentévben találkoznunk kell Jézus Krisztussal, aki a reményünk, és megélnünk mindazt, amit a jubileumi szentév megünneplése kínál nekünk.

„Isten Szentlelkének fényében látjuk meg, hogy az Úr velünk van. Ő nemcsak a múltban jelent meg valamikor, hanem most is itt van. Rajtunk múlik, hogy a szemünket megnyitjuk-e, hogy észrevegyük Őt, és adunk-e helyet és időt neki a szívünkben, a lelkünkben?” – kezdte beszédét a főpásztor, és arra hívta fel a figyelmet, Istenre nemcsak rutinszerűen vagy megszokásból kell gondolnunk, hanem úgy, mint élő valóságra, akit nagyon szeretünk, aki életünk fontos része. Engednünk kell, hogy Ő befolyásolja gondolatainkat, határozza meg cselekedeteinket, egész életünket. „Készítsük az Úr útját a szívünkhöz! Sok mindent szeretnénk még megtenni, hogy elérkezzünk az ünnephez, de ahogy most vagyunk, az is elég ahhoz, hogy Isten eljöjjön hozzánk és helyet találjon az életünkben. … Ennek az esztendőnek az adventje hozza közelebb lelkünkben az Urat, hogy Krisztussal egyesült életünkkel másokat is Jézus felé vezethessünk” – emelte ki adventi gondolataiban a püspök.

Ferenc pápa a „Spes non confundit” – „A remény nem csal meg” (Róm 5,5) kezdetű bullával májusban meghirdette a 2025-ös szentévet a Szent Péter-bazilikában. Ez a különleges időszak 2024. december 24-én kezdődik a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával. A szentév mottója „a remény zarándokai” kifejezés. Az egyházmegyékben december 29-én, a Szent Család vasárnapján nyílik meg a szentév. Székesfehérváron a Szent Imre-templomban kezdődő liturgia után a bazilikába vezető jelképes zarándoklattal fejezik ki, hogy valóban a remény zarándokai szeretnének lenni.

Szakács Péter püspöki titkár a lelkinapon átfogóan beszélt arról, hogy mit jelent a szentév, honnan gyökerezik a hagyománya, mit kínál nekünk és általunk a világnak. Arról is szólt, mi a remény, milyen az igazi zarándoklat, és hogyan értelmezzük helyesen a búcsú elnyerését. Előadása végén beszélt a szentkapu jelentőségéről is, a bűnbánat és a megbocsátás fontosságáról. „Ferenc pápa - A remény nem csal meg kezdetű bullájának központi témája, kiben és miben van reményünk, és hogyan éljük meg reménységünket. A remény Istentől származik, és Őhozzá vezet bennünket. A szentév lényege, hogy találkozzunk Jézus Krisztussal, aki a mi reményünk. Ez a jubileumi év nemcsak a mi ügyünk, hanem a saját példánkon keresztül másoknak átadott hittapasztalat is. A szentév az egyház több mint 700 éves hagyománya, az elnevezés mélységet és méltóságot is takar, de lényegében azt mutatja, hogy egy örvendetes év előtt állunk” – kezdte előadását Péter atya, majd azzal folytatta, hogy a szentév hagyománya Izajás próféta könyvéből ered, „Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét” (Iz, 61,2.) igéből. A Katolikus Egyház 25 évenként hirdet szentévet, utoljára Szent II. János Pál pápa 2000-ben hirdetett jubileumi évet, Ferenc pápa pedig 2015-ben rendkívüli szentévet. Rendkívüli év lesz 2033-ban a megváltás éve is, vagyis Jézus halálának és feltámadásának évfordulója.

Az előadás a remény zarándokai mottóról is szólt, ami olyan utat jelöl ki, amelyre évtizedek múlva is szeretnénk emlékezni. Hitünknek olyan felélesztése, megújítása ez, amivel tovább mehetünk életutunkon. „A remény egyike az isteni erényeknek, Istentől ered és Ő a célja. Vannak a mindennapi dolgokban is erények, de az isteni erény meghatározza a hétköznapit, mert Isten jósága és kegyelme hatja át azt. Kétféle remény él bennünk: az egyik a mindennapi életről szól, a másik az Istenben való reményünkről, hogy majd valóságosan is találkozhassunk Vele.”

A szentév másik fontos eleméről, a zarándoklatról is elhangzottak gondolatok, miszerint testileg és lelkileg is zarándokok vagyunk az Istenhez vezető úton. A téren és határokon keresztül kilépve a hétköznapi tevékenységeinkből, utunk sokszor erőfeszítést kíván, de a nehézségek türelemre intenek bennünket, hogy bíznunk kell abban, hogy célba jutunk. Nem feltétlen a célállomás a fontos számunkra, inkább az, hogy mit teszünk az úton. Útközben érdemes megkérdeznünk az Urat, mi a terve velünk, mit tegyünk, hogy visszatérve más emberré válhassunk. Mert minden zarándoklat földrajzi és lelki cél felé is vezet, a megtérés útja Istenhez. Péter atya kiemelte, hogy a zarándoklat egyik célja a szentkapun való áthaladás, ami nem mágikus erejű dolog, hanem azt szimbolizálja: Krisztus a kapunk, akin keresztül a templomba jutunk, aki az üdvösségre vezet minket. A templom a közösségi találkozás és a dialógus helye, ember és ember között, az ember és Isten között.

A szentév fő témája a búcsú is, amit a szentévre kijelölt helyeken, egyházmegyénkben a Mária kegyhelyen nyerhetünk el. De megkaphatjuk lelkigyakorlat végzésével, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásával, lemondásokkal vagy betegség, szenvedés felajánlásával is. Feltétel hozzá a szentgyónás, a szentáldozás és az ima a Szentatya szándékára. A búcsú azt jelenti, hogy a pap által már feloldozást nyert bűneinket Isten megbocsátotta, de el is felejti, a búcsú elnyerésével emlékét is eltörli. Az Úr kegyelmét megtapasztalva nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak, és kérnünk kell a megbocsátást a másik ember számára. A zsidó hagyományban a szentév célja az volt, hogy visszaállítsák az isteni igazságosságot, az eredeti állapotot. Ezért elengedték a rabokat, a rabszolgákat, de az adósságot, is és visszaadtak egymásnak minden tartozást, kölcsönt. Nekünk lelki értelemben kell visszaállítanunk mindent, kiengesztelődnünk a többi emberrel. A szentév így lehet egy újrakezdés, kiengesztelődés Istennel, önmagunkkal és embertársainkkal. Ferenc pápa szavai szerint, tanúságtételünkkel így terjed el majd a remény az egész világon.

Berta Kata
Képek: Kovács Marcell

 


 

Korábbi évek beszámolói:



 

 
 
 

Kapcsolódó videóanyag

Képtár


< 2025. február >
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28    

 

 


 

 



 


 

 


  




 

 

 

© Székesfehérvári Egyházmegye

Impresszum | E-mail

Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk