Jekelfalussy Vince

A Rómához kiváltképpen hûséges főpap a Borsod megyei Mucsonyban született 1802. május 2-án. Magasabb iskoláit Kassán és Pesten végezte: jogot tanult. 1823-ban papnövendékként került Nagyszombatba, ahol teológiai tanulmányokat folytatott. 1827-ben az esztergomi főegyházmegye papjává szentelték. Káplánkodott Vásárkúton, Érsekújváron. 1830-tól Rudnay Sándor hercegprímás udvari káplánja, majd Füzesgyarmat, később Párkány, 1835-től Rimóc plébánosa. 1841-ben esperesi tisztséget kapott. 1842-től a pozsonyi társaskáptalan, 1844-től az esztergomi főkáptalan kanonokja lett. 1846-tól almisi címzetes püspöki címmel Helytartótanácsi tanácsos. 1848 júniusában nevezte ki V. Ferdinánd szepesi püspöknek, de pápai megerősítést nem kapott. Országgyûlési engedéllyel jövendőnek hitt székvárosába ment, s bár a szabadságharc alatt tartózkodóan viselkedett, kegyvesztetté vált. Internálták: Pesten, Kassán, Bécsben majd Gmundenben raboskodott. A politikai enyhülés idején, 1866-ban a pozsonyi társaskáptalan nagyprépostja lett, november 19-én Ferenc József székesfehérvári püspökké nevezte ki. 1867. február 22-én IX. Piusz szentesítette a döntést, május 5-én Győrben szentelte püspökké Simor János prímás. Három nappal később ünnepélyes keretek között foglalta el székét. Egy hónapra rá, június 8-án a püspöki kar tagjaként ő is megjelent I. Ferenc József és Erzsébet királyné koronázásán, ami a Habsburg-uralkodóház, tágabb értelemben az osztrák nemzet és a magyar nemzet kibékülését szimbolizálta.

Az idős, beteges püspök korát meghazudtoló energiával vette kézbe az egyházmegye ügyeit. Végigvizitálta plébániáit, mindenhol bérmált. Főpásztori feladatait példásan, áldozatok árán is ellátta. 1869-ben püspöktársaival együtt az egybehívott egyetemes zsinatra Rómába utazott és azon részt vett. ő volt az egyetlen magyar püspök, aki a pápai primátust és tévedhetetlenséget megszavazni ott maradt az I. Vatikáni Zsinat (1869–1870) IV. szesszióján, majd 1871. március 31-én hazaérkezett. Schopper György rozsnyói püspök mellett csak neki volt bátorsága kihirdetni a Bécs és Európa uralkodó körei által olyannyira ellenzett dogmát, amiért miniszterelnöki dorgálásban részesült. IX. Piusz pápa hûséges püspökét jutalmazandó, két nagyméretû festményt adományozott neki. A pápai tévedhetetlenséget nyíltan elfogadó és kihirdető két püspök pellengérre állítása beleillik a kor liberális, egyházellenes szellemiségébe.

A megrendült egészségû főpásztor élete utolsó éveinek nagy részét Rómában töltötte, ahol gyógykezelték. 1872-ben segédpüspököt kért és kapott maga mellé, Pauer János személyében. 1874. március 18-án is Rómába utazott. Onnan még pásztorlevéllel fordult híveihez, de egészségi állapota vészesen romlott, és végül május 15-én elhunyt. Holttestét végakarata szerint május 27-én vasúton hazaszállították, másnap a székesegyház altemplomában temették el, szíve azonban Rómában lelt végső nyugalomra.

Címerleírás:

Családi címer. Kék pajzs udvarában hármas zöld halmon, koronán könyöklő, balra forduló páncélos kar, amely barna törzsû, tövestől kitépett, zöld koronájú fát tart a kezében. Kiegészítés: a sisakban kereszt, két oldalt mitra és pásztorbot.