| 2026. 08. 27.
Egyházunk és papságunk örömünk forrásai - A székesfehérvári egyházmegye papságának zarándoklata Bodajkra
2026.08.27. - Idén 22. alkalommal zarándokolt el a székesfehérvári egyházmegye papsága a bodajki Segítő Szűzanyához, akinek kegyelmeit, szeretetét, segítségét sokat megtapasztalták papi szolgálatuk során. A találkozón hálát adtak az egyházért, az egyházmegyéért, amelyben Krisztus küldetését folytathatják, és hálát adtak a papi élet örömeiért is a tanúságtételekben, a szentmisében és a közös imádságban.
„Öröm minden esztendőben az a nap, amikor az ősi kegyhelyen összegyűlünk, hogy ráhangolódjunk Istennek arra a kegyelmére, amely küldetésünk gyökere, ami megerősít minket papi életünkben.” - kezdte ráhangoló gondolatait Spányi Antal püspök az idei bodajki papi lelkigyakorlat témájára, az örömre. „Hálát kell adnunk a küldetésért, a szolgálatért, amellyel sokakat tudunk segíteni, melyben Isten eszközévé válhatunk. Mert küldetésünk nem magunkhoz szól, hanem mindig másokhoz. Az apostolok ezt jól tudták, és nekünk róluk kell példát venni. Az ő küldetésükbe állunk be, az ő munkájukat folytatjuk. Imádkoznunk kell magunkért is, hogy a papi hivatásban, ebben a sajátos papi lelkületben, képesek legyünk megújulni, megmaradni. De imádkoznunk kell az egész egyházmegyéért és új hivatásokért is.” – buzdított a főpásztor, majd Hajdu Ferenc nagyprépost, helynök tanúságát arra a gondolatra fűzte fel, mi is az egyházban a pap örömének alapja és oka. Elmondta, milyen utat járt be papi élete során az egyházzal való kapcsolatában. „Minden embernek szüksége van az örömre, és ahogy a házasember, ha a családban nem találja meg az örömét, akkor tudjuk, hogy a családon kívül fogja keresni azt. Mi is, hogyha az egyházban nem találjuk meg az örömünket, akkor az egyházon kívül fogjuk keresni azt. … Ahhoz, hogy az egyházban való örömömet meg tudjam élni, nagyon fontos, hogy milyen viszonyom van az egyházzal. Mit jelent nekem az egyház?” … Amikor az ember kezd arra rájönni, hogy az egyház Krisztus titokzatos teste és én ennek a testnek vagyok a részese, akkor időnként ott vagyunk a Tábor hegyén, és időnként ott vagyunk a Golgotán. - De, amikor idáig eljutok, akkor kezd az egyház öröme az én örömöm lenni, és megélem azt is, hogy az én örömöm pedig az egész egyháznak az öröme. És az egyház fájdalma az én fájdalmam is.”
A diakónusi szolgálatát végző Egyed Viktor a hivatásáért érzett a háláról, és az Istennel való találkozás kiemelkedő eseményeiről beszélt, amelyekre érdemes visszaemlékezni, érdemes hálát adni, mert megtart a nehéz időszakokban is. „Szeretünk visszaemlékezni olyan csúcspontokra, olyan pillanatokra, olyan helyzetekre, ahol különösen is megéljük az Úristennek a kegyelmét, megérzünk valamit a mély, végtelen szeretetéből. … De ne csak ezeket elszigetelt, pontszerű eseményeket nézzük, hanem próbáljunk meg egy utat meglátni benne. Egy olyan utat, amelyen a Mennyei Atyánknak a gondviselő keze, az ő szeretete vezet. Ha ezt sikerül újra és újra felszítani magamban, akkor bízom benne, hogy sikerül kitartani ezen az úton, amelyre úgy érzem, hogy az Úristen hív, és amelyben most jelenleg nagy örömmel és hálával a szívemben állok itt a testvérek előtt.”
Kristofory Valter plébános hálát adott az egyházmegye gazdag múltjáért, sajátos értékeiért és azokért a papokért, akik segítették hivatásában, kísérték papi útját, akikkel egy közösségben szolgálhatott. „Az egyházmegye történelmén túl, amellyel óhatatlanul összefügg életünk, nagyon fontos, amit itt az előző atyák és Püspök atya is említett, a papok egymással való kapcsolata, a papi élet és a papi személyek. Mennyi és hány embert lehetne felsorolni, kiemelve a papokkal való találkozás megtartó erejét, a közös szolgálatok gyümölcseit. Tehát nagyon fontos, hogy találkozzunk egymással, beszélgessünk egymással, és egymás hivatását így tudjuk erősíteni.”
Bakos Áron plébános a papi élet ajándékairól beszélt, amely által a pap különleges kapcsolatban lehet a Jóistennel, Isten eszközévé válhat és másokat is az üdvösség felé vezethet. „Mindenekelőtt a legfontosabb és ami a legtöbb erőt adja az a szentmise, ahol a létező legnagyobb csodát éljük meg a Jóistennel, a létező legnagyobb dolog történik meg rajtunk keresztül, amit csak egy ember átélhet. … A legnagyobb, amiből örömöt tudunk meríteni, ami meg tud erősíteni bennünket, hogy a Jóistennel együtt vagyunk. Olyan különleges kapcsolatunk van Vele, amivel másokat tudunk segíteni Isten felé. Másoknak rajtunk keresztül adja tovább a meghívást, az ő szeretetét. Ugyanazt a megerősítést, amit én megtapasztalok és remélem, hogy mindannyian megtapasztalunk újra és újra a papságunkban.”
A tanúságokat követő szentmisében a papság a főpásztor vezetésével elimádkozta a bodajki Szűzanyához a felajánló imát, és a 18 éve alapított Prohászka Imaszövetség imáját új hivatásokért. „Amikor együtt vagyunk, töltsön el minket az együvé tartozás az öröme, a közös felelősségvállalásának az öröme, és legyen bennünk az összetartozás ereje. – hangsúlyozta a szentmisében a főpásztor.
A közös agapé után az egyházmegye papsága a közös imában, a litániában, a szentségimádásban megerősítette a lelkinap ajándékait, hogy megújulva induljanak tovább a szolgálat útján.
Berta Kata
Képek és videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Impresszum | Püspökség Hivatal e-mail | Honlapreferens e-mail
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
