| 2025. 10. 13.
Nagyszülők zarándoklata - Imával és bűnbánattal építsük Isten országát
2025.10.13. - A mai napon a fatimai Szűz első hazai búcsújáró helyén Spányi Antal megyés püspök atya tartott ünnepi szentmisét, amelyben kiemelt figyelemben részesítette a zarándok nagyszülőket.
Hűvös, de tiszta idő, igazi őszies napsütés fogadta a szép számú hívősereget. A bevonulást követően Helter István plébános, iskolánk püspöki biztosa üdvözölte a megjelenteket, majd a köszöntők következtek. Ez a nap intézményünk, a Fatimai Boldogasszony Általános Iskola és Óvoda közössége számára is ünnep, mivel alapítónknak és fenntartónknak mondhatunk köszönetet. Spányi Antal megyéspüspök atyát óvodásaink verssel és énekkel, elsőáldozóink képviselői pedig virágcsokorral, ajándékkal és köszönő szavakkal tisztelték meg. Varga Zoltán 2. osztályos tanuló pedig Aranyosi Ervin: Amikor megöregednek… című versét szavalta el a nagyszülők tiszteletére, a meghatottság könnyeit csalva több jelenlevő szemébe. Diákjaink később a szentmisén is közreműködtek: ministránsokként elsőáldozóink szolgáltak, a könyörgéseket két ötödikesünk olvasta fel, s természetesen a körmenetbe is bekapcsolódott az iskola összes tanulója. Az egyházmegyei iskolák közül a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskolából is érkeztek vendégek. Itt is szeretném közvetíteni püspök atya köszönetét valamennyi diák és pedagógus számára: a főpásztor megköszönte a részvételt, a köszöntéseket, a ministránsok segítségét és a jelenlévő pedagógusok előkészítő és felügyelő munkáját is.
Tanúságtevőként pedig iskolánk hitoktatója Vargyas Jánosné Angéla mondta el személyes életútjából említett példákkal, hogy Isten kegyelmére és a Szentlélek útmutatására a legnehezebb helyzetben nyitott lélekkel mindig számíthatunk.
Homíliájában püspök atya elmondta, hogy amikor 1917-ben a Szűzanya megjelent a fatimai három ártatlan gyermeknek, ők befogadták a kinyilatkoztatást, s lassan megértették az üzenetet, melynek lényege, hogy két dologra kaptunk meghívást Istentől: a bűnbánatra és az imádságra. Sokan inkább a titkokra kíváncsiak, de aki csak ezen töri a fejét, elfelejt bűnbánatot tartani és elmaradnak az imádságok. Mi is azért gyűlünk össze, hogy imádkozzunk, bűnbánatot tartsunk és befogadjuk Mária üzenetét. A mai világban nem könnyű vallásosnak lenni. Sokan gondolják úgy, hogy senki se mondja meg, mit higgyünk, mikor járjunk templomba, mikor imádkozzunk, hogyan éljünk, nincs szükség semmiféle tanításra. Elmarad az imádság, ha nincs kiért, miért imát mondani és nincs bűnbánat sem, hiszen ne mondja meg senki, mi a bűn. A keresztény egyház, a katolikus tanítás világosan meghatározza mindezeket, nem szorongató célzattal, hanem az üdvösség útjára vezetni bennünket.
Az üdvösség útja pedig nem lehet más, mint az imádság és a bűnbánat. Lehetünk fáradtak, leterheltek, erre akkor is mindig kell időt szánnunk. Imádság nélkül nemhogy keresztény élet nincs, de még emberhez méltó élet sem. Az az élet, amelyben mindig rohanunk és tetteinket az események határozzák meg, nem méltó az emberhez. Az imádságban elcsöndesedünk, meghalljuk Isten szavát, értelmet nyer a mindennapi élet, meglátjuk, mi a fontos és nem fontos, s oda tudunk fordulni Isten felé. Az idősek az életkorukból és tapasztalataikból kifolyólag könnyebben meg tudják találni azt az időt, amelyet az imádságra tudnak fordítani. Kérte az időseket, hogy imádkozzanak magukért, családjukért, gyermekeikért, unokáikért. Imádkozzanak a békéért, hogy szerte a világban csöndesedjenek el mindenhol a gyilkos fegyverek, szeretetben éljenek az emberek. Ezt kéri tőlünk a Szűzanya, erre biztat bennünket, s az Egyház is a maga 2000 évével a szentek életpéldáival ezt tanítja nekünk. Megújulni, újra kezdeni, elmélyülni az imádságban. Ez a mi dolgunk, tegyük meg, teljessé váló keresztény életünknek ez az egyetlen útja. Így kerülünk Istennel kapcsolatba, kezdjük látni a dolgok valóságát a Szentlélek fényében, az isteni kinyilatkoztatás világosságában. Így megláthatjuk, mi a jó és mi a rossz, mi az, ami vétek és ki kell javítani, s mi az, amit sikerült jól megtennünk. Így tudjuk számba venni mulasztásainkat, vétkeinket és Isten bocsánatát kérni. Ez a bűnbánat és a megtisztulás útja, erre hív minket a Szűzanya, erre tanít az Egyház, mert ez az örök életre vezető út.
Püspök atya ezért arra kérte az időseket, hogy korukból adódó tapasztalataik, az életük során megtanult bölcsességeik által segítsék a fiatalabbakat, az egész családjukat, hogy megértsék az imának és a bűnbánatnak az igazságát. A világnak ma imádkozó és bűnbánó emberekre van szüksége. Nem nekik kell nagy hanggal hirdetve megváltoztatni a világot, de az imádkozó ember mégiscsak megváltoztatja. Nemcsak a saját szívét és a maga életét, nem is csak a családjáét, hanem az egész világ sorsát is. Erre hív meg bennünket égi édesanyánk, Mária, hogy imával és bűnbánattal, életünk tanúságtételével építsük Isten országát, a béke, a szeretet és a remény országát. – zárta tanítását a főpásztor.
A szentmise végén hagyományosan a nagyszülőknek kérte a jó Isten bőséges áldását püspök atya, valamint megáldotta a búcsú során vásárolt kegytárgyakat is. A szabadtéri rendezvényt szokás szerint körmenet zárta, a teljes ünnep pedig a templomban megtartott szentségimádással és imával ért véget.
Szöveg és képek: Kiss Attila
Videó: Székesfehérvári Egyházmegyei Stúdió, Körtvélyes Tivadar
Korábbi évek beszámolói:
© Székesfehérvári Egyházmegye
Híreink | Média | Adattár | Gyűjteményeink | Történelmünk
